III. Vaszilij orosz cár és a homoszexualitásáról szóló híresztelések

Egy olasz történetíró beszámolója egy orosz cár férfiak iránti vonzalmáról.

Tartalomjegyzék
Sorozatok 🇷🇺 Orosz LMBT-történelem
III. Vaszilij szerzetesi öltözetben, imára emelt kézzel

III. Vaszilij, a későbbi Rettenetes Iván apja, 1505 és 1533 között uralkodott az orosz államban. Kétszer nősült. Első házassága Szolomonija Szaburovával húsz évig tartott, és nem született gyermeke.

Paolo Giovio olasz történetíró később feljegyzett egy híresztelést, amely szerint Vaszilij a férfiakhoz vonzódott. Az efféle szóbeszédre talán éppen az adott okot, hogy az első házasság gyermektelen maradt. Ebben a cikkben áttekintjük mindazt, amit ennek az orosz cárnak a szexualitásáról tudni lehet.

Egy olasz történetíró III. Vaszilij homoszexualitásáról

Giovio, akinek orosz neve Pavel Jovij, maga sosem járt Moszkóviában. Olyanoktól hallott az országról, akik onnan érkeztek. 1525-ben Rómában találkozott III. Vaszilij követével, Dmitrij Geraszimovval. Beszélgetéseik alapján írta meg a moszkvai követségről szóló könyvét.

A fejedelem magánéletéről Giovio egy másik könyvben írt, amelynek címe „A hadi vitézségükkel híressé vált férfiak leírása”. A mű 1551-ben, tizennyolc évvel Vaszilij halála után jelent meg. A róla szóló portré végén Giovio felsorolta, hogy szerinte miért ítélték el a fejedelmet. Itt adta tovább a híresztelést is, amely szerint Vaszilij a férfiakhoz vonzódott.

„Nem sokkal később Vaszilij, akinek a hadviselésben sosem volt szerencséje, de [ennek ellenére] mindig sértetlen maradt, súlyos, gennyes betegségben felőrlődve meghalt. Ezek a válások bizony rossz hírét keltették, alattvalói körében pedig azért nem volt jó híre, mert mértéktelenül kapzsi, szűkmarkú és nagylelkűség híján való ember volt.

Atyja gyalázatos vétke is terhelte: mint mondják, irtózott a nőktől, és kéjvágyát a másik [nem] felé fordította. A moszkvaiak körében meghonosodott szokás szerint ugyanis görög módra szabad ifjakat szeretni. A legelőkelőbbek és a lovagi rend minden fokozatához tartozók rendszerint tisztes városi polgárok gyermekeit fogadják szolgálatukba, és a hadakozásra tanítják őket.”

— Paolo Giovio, „A hadi vitézségükkel híressé vált férfiak leírása”, O. I. Vagjani orosz fordítása, 355. o.

Az eredeti részlet latinul

„Nec multo post Basilius, bello semper infelix et semper sospes, gravi oppressus pituita, mortem obiit; his profecto repudiis infamis, et uti impotenter rapax et nusquam liberalis aut benignus apud suos inglorius; hoc etiam ab turpi Ioannis patris aemulatione probro oneratus, quod a foeminis abhorrere diceretur, alio scilicet translata libidine, quoniam inveterata consuetudine apud Moscos, more Graecorum, adolescentes amare fas esset; primores namque gentis et cuncti equestris dignitatis ordines, honestorum civium liberos in famulatum sibi asciscere militiaeque erudire consveuerunt”.

— Paolo Giovio, ugyanez a részlet latinul, 352. o.

A „mint mondják” fordulat a latin diceretur megfelelője. Giovio ezzel jelezte, hogy mások szavait adja tovább.

Az alio scilicet translata libidine szó szerint „másfelé” irányuló vágyat jelent. A libido itt nemi vágyat jelöl. Az orosz fordításban a „kéjvágy” jelentésű szó áll.

A fordításban Giovio „atyja gyalázatos vétkéről” beszél, az eredetiben viszont az aemulatio, vagyis „utánzás” szó szerepel. Giovio azért marasztalta el Vaszilijt, mert állítólag ebben apja, III. Iván példáját követte. Azt sem mondta el, honnan származott ez a vád.

A nagyfejedelem két házassága

Szolomonija Szaburova moszkvai nemesi családból származott. 1505-ben ment feleségül Vaszilijhoz.

Arról, hogy Vaszilij miként vette el Szolomoniját és miért vált meg tőle, Sigismund von Herberstein Habsburg-diplomata írt. 1517-ben és 1526-ban járt Moszkvában. Elmondása szerint Vaszilij úgy döntött, hogy „inkább valamelyik alattvalója leányát veszi feleségül, mint egy idegen országbeli nőt”. Herberstein ezt az idegenből való házasodás költségeivel és azzal magyarázta, hogy a fejedelem a saját hitét valló feleséget akart. Vaszilij a menyasszonyjelöltek szemléjén választotta ki Szolomoniját, akit a diplomata Saloménak nevezett.

Vaszilij és Szolomonija húsz évet élt együtt, de nem született gyermekük. Vlagyimir Kucskin történész szerint Vaszilij azért határozott a házasság felbontásáról, hogy újra megnősülhessen és örököst hagyjon maga után. Máskülönben fivérei a halála után harcba szállhattak volna a trónért.

1525 novemberében Szolomoniját Szofija néven apácává avatták, majd a szuzdali Istenszülő Oltalma kolostorba küldték.

1526 januárjában Vaszilij feleségül vette Jelena Glinszkaját. Apja, Vaszilij Glinszkij fejedelem, a Litván Nagyfejedelemségből állt Moszkva szolgálatába.

Második követjárása idején Herberstein úgy hallotta, hogy Szolomonija ellenállt a szerzetessé avatásnak, és hogy a fejedelem egyik tanácsadója ostorral megütötte.

„Ezután elcsüggedt, és mindenki előtt fennhangon kijelentette, hogy akarata ellenére, kényszerből ölti magára a szerzetesi csuklyát, és Istent hívja, hogy álljon bosszút az őt ért nagy sérelemért.”

— Sigismund von Herberstein, „Feljegyzések Moszkóviáról”

Valamivel később egy napon két udvarbeli nő azt bizonygatta a cárnak, hogy Szolomonija elmondta nekik, hogy gyermeket vár. Vaszilij embereket küldött a kolostorba, hogy járjanak utána a híresztelésnek. Herberstein moszkvai tartózkodása alatt két különböző változatot hallott.

„Akkori moszkóviai tartózkodásunk idején némelyek eskü alatt állították, hogy Salomé egy Georgij nevű fiút szült, de a gyermeket senkinek sem akarta megmutatni. […] Mások makacsul tagadták, hogy szült volna. Kétféle szóbeszéd járja tehát erről az esetről.”

— Sigismund von Herberstein, „Feljegyzések Moszkóviáról”

Giovio ugyanerről a híresztelésről írt. Portréjában ez a rész közvetlenül Vaszilij halálának és férfiak iránti vonzalmának leírása előtt áll.

„Ezután Vaszilij terméketlenségre hivatkozva eltaszította feleségét, Szolomoniját, és kolostorba záratta, [helyette] pedig Jelenát vette el, aki egy korántsem előkelő ember leánya volt. A jelek szerint ezután egy másik Jelenát vett volna el, aki az előző [feleségeknél] is alacsonyabb sorból származott, ha nem terjed el a hír, hogy Szolomonija a szent falak között fiút szült, aki megörökölte az uralkodói hatalmat.”

— Paolo Giovio, „A hadi vitézségükkel híressé vált férfiak leírása”

Nem tudni, ki volt az a „másik Jelena”, akit Vaszilij állítólag feleségül akart venni. Giovio tévesen nevezte Jelena Glinszkaja apját alacsony sorból származó embernek.

Jelenának és Vaszilijnak 1530-ban született meg Iván nevű fia, a későbbi Rettenetes Iván, 1532-ben pedig Jurij.

III. Vaszilij uralkodása idején tovább terjeszkedett a moszkvai állam. Moszkva 1510-ben uralma alá vonta Pszkovot. Vaszilij felszámolta ott a vecsét, a városi gyűlést, és saját helytartókat nevezett ki. 1514-ben a moszkvai csapatok a Litván Nagyfejedelemség elleni háborúban elfoglalták Szmolenszket, 1521-ben pedig Moszkvához csatolták a Rjazanyi Fejedelemséget.

III. Vaszilij. Metszet D. A. Rovinszkij 1882-es kiadásából.

A szotnyik története

A Gyiletant című orosz ismeretterjesztő folyóirat 2017-ben egy másik történetet közölt Vaszilij magánéletéről. Dmitrij Karaszjuk zenével foglalkozó újságíró, a szverdlovszki rock történetéről szóló könyvek szerzője mesélte el. A történetben szereplő szotnyik egy százfős egység parancsnoka.

„Vaszilij csak akkor volt hajlandó teljesíteni házastársi kötelességét, ha a palotaőrség egyik szotnyikja meztelenül befeküdt a feleségével közös ágyába.”

— Dmitrij Karaszjuk, „Szodoma a cári trónon”, Gyiletant, 2017

Karaszjuk meg nem nevezett külföldiek elbeszéléseire hivatkozott. Azt sem jelölte meg, melyik 16. századi forrásban lehet olvasni a szotnyikról.

A fennmaradt tanúságtételek alapján nem lehetett megállapítani, hogy a fejedelemnek volt-e kapcsolata konkrét férfiakkal.

Rettenetes Iván orosz cár és szeretője, Fjodor Baszmanov
Irodalom és források
  • Sigismund von Herberstein. Записки о Московии [Feljegyzések Moszkóviáról]. Ford. I. Anonyimov. Szentpétervár: V. Bezobrazov és Tsa Nyomda, 1866, 27. o.
  • Sigismund von Herberstein. Записки о Московии [Feljegyzések Moszkóviáról]. Ford. A. I. Malein és A. V. Nazarenko. Moszkva: Moszkvai Egyetemi Kiadó, 1988, 73., 86–87. és 298–299. o.
  • Jelcin Központ. „Дмитрий Карасюк. Презентация книги Как мы любили „Битлз“. История битломании в СССР”. 2022. április 8. A szerző életrajza.
  • Paolo Giovio. „Sub effigie Basilii, Moscoviae Principis” [Vaszilij moszkóviai uralkodó képmása alatt]. Elogia virorum bellica virtute illustrium [A hadi vitézségükkel híressé vált férfiak leírása] (1551), 6. könyv, 14. portré. Ford. O. I. Vagjani. In: Россия в первой половине XVI в.: взгляд из Европы, összeáll. O. F. Kudrjavcev, 352. és 355–357. o. Moszkva: Russzkij Mir, 1997.
  • Dmitrij Karaszjuk. „Содом на царском троне”. Дилетант, 2017. október 6.
  • Oleg Kudrjavcev. „Гуманист из Гипербореи: русский книжник Дмитрий Герасимов и его рассказ о своей стране в интерпретации итальянского гуманиста Павла Йовия (1525 год)”. Новая и новейшая история, 6. sz. (2017): 110–117.
  • Vlagyimir Kucskin. „Московские Рюриковичи (генеалогия и демография)”. Исторический вестник 4, 151. sz. (2013): 6–73 (lásd 47–48. o.).
  • Tatyjana Mataszova és Jana Zelenyina. „София (Сабурова Соломония Юрьевна)”. In: Православная энциклопедия, 65. köt., 245–255. Moszkva: Ortodox Enciklopédia Egyháztudományi Központ, 2022.
  • Alekszandr Filjuskin. Василий III. Moszkva: Molodaja Gvargyija, 2010.

Kapcsolódó anyagok

Legfrissebb hírek

A VoteHub Mary Peltola győzelmét vetíti előre az alaszkai amerikai szenátusi választáson. A lányvécékről szóló reklámját transzellenesnek bírálták Hamtramck polgármestere lett Muhith Mahmood, aki megszavazta a szivárványzászlók kitiltását a michigani város zászlórúdjairól Marine Le Pen francia képviselő azt mondta, megváltozott a véleménye az azonos neműek házasságáról