Muzsik-Maszlenyica — a »nőnek öltözött muzsik« hagyománya

A maszlenyica az orosz hagyományban a népünnepélyek hete a nagyböjt kezdete előtt az ortodox naptárban. Dátuma minden évben változik, mert a húsvét dátumától függ. Ez az utolsó bőséges hét a böjt előtt: a hús már tilos, de a tejtermékek, a vaj és a tojás még megengedettek. Ezekből az alapanyagokból készítik a blinit (orosz palacsintát), amely idővel az ünnepi lakoma, a vidámság és a tél búcsúztatásának fő szimbólumává vált.

A maszlenyicának két történelmi rétege van. Az egyik a böjtre való egyházi felkészüléshez kapcsolódik. A másik a kereszténység előtti rítusokra nyúlik vissza. Ehhez a réteghez tartoznak a szánkózások, a zajos felvonulások, a játékok és az alakoskodás — az álöltözés a megszokott rend ideiglenes felborításával a nevetés és a közös vidámság kedvéért.

A szalmabábu a maszlenyica egyik legismertebb szimbólumának számít, bár a néprajzi anyagok azt mutatják, hogy az Orosz Birodalom egyes régióiban egyáltalán nem készítettek ilyen bábut.

Ahol létezett a bábu, ott az ünnepi események középpontjává vált. Általában nagyméretűre csinálták. Az alapja egy két botból álló, kereszt alakú, szalmával körbetekert rúd vagy egy szalmakéve volt. A felső részét fejként, az alsót testként alakították ki. Hogy a figura magasabbnak tűnjön, a kévét egy hosszú rúdra húzták.

A bábut többféleképpen öltöztették fel. Egyes helyeken kaftánt és sapkát adtak rá, övvel kötötték át, és bocskort húztak a lábára. Máshol női ruhát használtak: blúzt, szarafánt vagy szoknyát, a fejét pedig kendővel kötötték be. Ezután a figurát egy szánra állították vagy ültették, és énekszó kíséretében felvitték a hegyre. Ott zajlott a „maszlenyica fogadása” — hétfőn vagy csütörtökön, a helyi hagyománytól függően.

Muzsik-Maszlenyica

A 20. század eleji források megörökítettek egy különleges maszlenyicai traveszti alakot — a „Muzsik-Maszlenyicát” (Férfi-Maszlenyica).

A színházi és népi gyakorlatban a traveszti egy másik nemű személy szerepének eljátszását jelenti megfelelő átöltözéssel. A komikus hatás az előadó külseje és jelmeze közötti hangsúlyozott ellentmondásra épül.

Éppen ebben a szellemben írta le Apollon Apollonovics Korinfsszkij újságíró és folklórgyűjtő az egyik maszlenyicai szokást az 1901-es „Narodnaja Rusz” (Népi Rusz) című könyvében. Elmondása szerint egyes helyeken a maszlenyica idején körülhordozták a „Maszlenyicát”, aki „valamiért… egy nőnek öltöztetett muzsikká változott”:

Evett a tisztes nép blinit bőséggel. Aztán — dalolva, táncolva — vittek és hordoztak az utcákon egy fát, csengőkkel, csengettyűkkel és színes rongyokkal furcsán feldíszítve. Ezután vitték a „Maszlenyicát”, aki a szépséges istennőből valamiért egy nőnek öltöztetett muzsikká változott, nyírfaseprűkkel teleaggatva, balalajkával a kezében. Egy egész menet sorakozott fel. Előtte festett szánok (más helyeken — talpakra szerelt csónak) száguldottak, 10–20 lóból álló fogat húzta őket: minden lovon egy-egy lovas ült, seprűvel a kezében. A Muzsik-Maszlenyica a balalajka mellett időnként egy „cári borral” teli üveget tartott a kezében, emellett néha meghúzta a „blinis kosár” mellett álló söröshordót is.

A stóf (shtof) egy régi űrmértékes palack vagy kancsó, a „cári bor” pedig a vodka régi elnevezése. A leírásban szerepel egy söröshordó és egy „blinis kosár” is, vagyis a blini szállítására szolgáló tároló. Ez az alak egyesítette a zenét, az ételt, az italt és a komikus jelmezt.

A leírás szerint a „Muzsik-Maszlenyica” „nyírfaseprűkkel volt teleaggatva”. Az orosz hagyományban a nyírfaseprű a szaunához és a megtisztuláshoz kapcsolódik, így itt az ünnepi dekoráció kifejező részleteként jelent meg.

Az első szán mögött mások haladtak, tele díszes ruhába öltözött legényekkel, lányokkal és gyerekekkel. Csengők-csörgők szóltak, balalajkák és dalok hangzottak fel, a lakosok kijöttek a házakból és csatlakoztak a menethez. Az elülső szánt „hajónak” nevezték. Díszíthették rákötött törölközős seprűkkel is, amelyek vitorlás árbocokat ábrázoltak. Ez a „fogadás” hétfőn történt — a maszlenyica hetének első napján, amelyet hagyományosan „fogadásnak” neveznek.

A „Muzsik-Maszlenyica” alakja a népi nevetéskultúrára oly jellemző kifordítás logikáját mutatja, amikor a megszokott szerepek és normák egy időre megváltoznak. A maszlenyicai utcai rítus keretében a Maszlenyicát ábrázolhatta egy „nőnek” öltözött férfi is, balalajkával, seprűkkel és egy üveg vodkával.

Egy ilyen karakter leírható a népi értelemben vett traveszti-maszkként: a szándékos ellentmondás itt a világ ünnepi kifordításának jeleként szolgál.