Egy középkori arab forrás története, amelyben a »rusz« nép nőit a világ első leszbikusainak nevezték

Az angol nyelvű, közel-keleti szexualitástörténettel foglalkozó tudományos és ismeretterjesztő irodalomban néha találkozhatunk azzal az állítással, miszerint a középkori arab enciklopédista, Siháb ad-Dín an-Nuvajri azt írta, hogy a „rusz” nép női azonos nemű szerelmet gyakoroltak, és ők voltak a történelemben az elsők, akik ilyesminek hódoltak.

Ezt az állítást az eredeti forrás nem támasztja alá. Az arab szöveget megvizsgálva kiderül, hogy nem a ruszokról szóló néprajzi beszámolóról, hanem egy fordítási hibáról van szó. An-Nuvajri nem a szlávokról vagy a skandinávokról ír, hanem egy a demonológiához kapcsolódó, a Koránban szereplő mitológiai népről.

Kicsoda an-Nuvajri, és mikor élt?

A nyugati irodalomban nemcsak e szövegrészlet tartalmával, hanem a keltezésével kapcsolatban is zűrzavar alakult ki. Számos kortárs műben, amely ezt a szöveget idézi, köztük Samar Habib kutatónál is, a szerző életrajzi dátumaként vagy a szöveg keletkezési idejeként a „körülbelül 1241” (c. 1241) szerepel.

Ez tévedés. A szöveg szerzője Siháb ad-Dín Ahmad ibn Abd al-Vahháb an-Nuvajri, mameluk történész, állami tisztviselő és enciklopédista. 1279-ben született Egyiptomban, és 1333-ban halt meg Kairóban. A szóban forgó töredék a fő művében, a Nihájat al-arab fí funún al-adab című munkájában található, amit általában „A vágyakozás végső határa az irodalom művészeteiben”-nek fordítanak.

Ez egy 33 kötetes enciklopédia, amely a modern kiadásokban több mint 4000 oldalt tesz ki. Széles témakört ölel fel: kozmológiát, földrajzot, állattant, a próféták történetét, költészetet és az iszlám világ politikatörténetét. Az 1241-es dátum a későbbi irodalomban valószínűleg elírás, a hidzsra naptárból való hanyag átváltás vagy más hibájának gépies ismétlése miatt jelent meg.

A filológiai katasztrófa anatómiája: hogyan keletkeztek a „ruszok”

A „leszbikus ruszok” történetének megjelenésében kulcsszerepet játszott Samar Habib. Ő egy angol nyelven publikáló kutató és szerkesztő, aki a női azonos neműek szexualitásának arab és iszlám kontextusban történő történetével és reprezentációjával foglalkozó munkáiról ismert.

2007-ben adta ki Female Homosexuality in the Middle East: Histories and Representations (Női homoszexualitás a Közel-Keleten: Történelmek és reprezentációk) című könyvét, valamint középkori arab szövegek angol nyelvű fordításait, köztük egy válogatást az EnterText folyóiratban.

Az ő fordításában an-Nuvajritól a következő részlet szerepel:

„Kasszí azt mondta, hogy Kaab azt mondta: a Rusz nép nagyszámú volt, és építettek egy negyven mérföld hosszú várost, és elnevezték Rasszannak, ami a királyuk neve is volt. Hosszú ideig éltek országukban, úgy imádva a Mindenható Istent, ahogy Őt imádni kell, majd eltértek ettől, és szobrokat kezdtek imádni, és elkezdték a szodómiát gyakorolni a nőkkel és cserélgetni őket. Minden férfi elküldte az asszonyát egy másiknak. Ez elviselhetetlenné vált a nők számára, és ekkor az ördög eljött hozzájuk egy nő képében, és megtanította nekik a dörzsölést, és elkezdték csinálni. És ők voltak az első emberek, akik szodómiát követtek el a nőkkel, és akiknek a női egymáshoz dörzsölőztek.”

A hiba egyetlen szó fordításában rejlik. Habib az arab الرس (al-Rass) szót „Rus”-ként adta vissza. Mindeközben az arab írásmódban ezek különböző szavak:

• الرس (alif-lám-rá-szín) — ez ar-Rassz (Rassz)
• الروس (alif-lám-rá-váv-szín) — ez ar-Rusz (Ruszok)

An-Nuvajri éppen ar-Rasszról ír, nem pedig a ruszokról. Szövegében van egy külön fejezet az Asháb ar-Rasszról (أصحاب الرس) — „a kút népéről” vagy „ar-Rassz lakóiról”. Ez egy mitológiai nép, amelyet a Korán kétszer is röviden megemlít – a 25:38 és az 50:12 szúrákban –, más, bűneik miatt elpusztított népekkel, például az aditákkal és a thamudokkal együtt.

Az iszlám exegézisben és a Qisas al-anbiyá (A próféták történetei) műfajában e rövid koráni utalás köré egy nagy legendagyűjtemény épült. A Rasszan (رسان) név, amelyet Habib transzliterációban őriz meg, szintén erre a mitológiai történetre utal. Ez a Rassz néphez kapcsolódik, nem pedig a történelmi Ruszhoz.

Honnan származik maga a történet, és miről szól ez a mítosz?

Habib a hagyományozási láncot is eltorzította. A „Kasszí azt mondta, hogy Kaab azt mondta” formula egy vallási hagyományra utal. A „Kasszí” itt valószínűleg Abu l-Haszan al-Kiszái (الكسائي), a „A próféták történetei” gyűjtemény szerzője. A „Kaab” pedig Kaab al-Ahbár (كعب الأحبار), egyike a korai zsidóknak, akik a 7. században áttértek az iszlámra, és fontos továbbadója lett az iszráílijjátnak – a zsidó-keresztény hagyományoknak, amelyek beépültek az iszlám hagyományba.

Más szóval, an-Nuvajri nem egy valós népről közöl információkat. Ő egy régi vallási mítoszt mesél újra, amelyet jóval előtte jegyeztek le.

A mítosz cselekménye a vallásos tanítómesék standard modelljére épül. Rassz népe először igaz életet élt, majd bálványimádásba süllyedt. Ezt követte az erkölcsi hanyatlás: a férfiak elkezdték az anális szexet gyakorolni a nőkkel, és feleséget cseréltek. A nők olyan helyzetbe kerültek, amelyet a mítosz elviselhetetlenként ír le. Ekkor az ördög női alakot öltve megtanította őket a női azonos nemű gyakorlatra.

Erre a gyakorlatra az arab hagyományban a szihák (سحاق) vagy szahq (سحق) kifejezést használják. Az SZ-H-Q gyök jelentése „dörzsölni”, „morzsolni”, „törni”. Jogi és erotikus kontextusban a szó a női homoszexualitásra, különösen a tribadizmusra, azaz a nemi szervek kölcsönös dörzsölésére rögzült. Az angol grinding (dörzsölés) Habib fordításában ezen a helyen nagyjából megfelel a jelentésnek. A szihákot gyakorló nőket száhikátnak (سحاقات) vagy muszáhikátnak (مساحقات) nevezték.

Azt a mondatot, miszerint Rassz népének női voltak „az első emberek” vagy „az első nemzet” (avval umma), akik szihákot gyakoroltak, nem szabad történelmi beszámolóként értelmezni. Ez az irodalmi-vallási modell része.

Az arab történetírásban és irodalomban létezett az aváil (أوائل) műfaja — történetek az „elsőségekről”, azaz arról, hogy ki tett meg elsőként egy adott cselekedetet. Az ilyen szövegekben felsorolták, ki varrt először ruhát, ki ivott először bort, ki használt először kardot és így tovább. A vallási mitológiában a férfi azonos nemű gyakorlat eredete szorosan kötődött Lót népéhez. A női azonos nemű gyakorlathoz hasonló etiológiai történetre volt szükség. A folklór-exegetikai hagyományban ezt a funkciót kapták Rassz népének női.

Hogyan írtak az arab szerzők valójában a ruszokról?

Ez a hiba különösen feltűnő annak fényében, ahogyan a valós ruszokat az arab középkori földrajzi művek leírják. Ibn Fadlánnál, al-Maszúdinál, Ibn Havqal és más szerzőknél a ruszok (الروس) a kereskedők és harcosok északi népe.

Az arab szerzők felfigyeltek a megjelenésükre, a fegyvereikre és a testiségükre. A ruszokat magas, „pálmafákhoz hasonló” emberekként írták le, megemlítették a tetoválásaikat és a harcias külsejüket. De éppen a szexuális szokásaik és a higiéniájuk váltott ki undort és sokkot a muszlim megfigyelőkből. Ibn Fadlán a 10. században azt írta, hogy a ruszok nyilvánosan, társaik szeme láttára folytattak heteroszexuális aktust rabszolganőikkel. Ugyancsak ő részletesen leírta azt a temetési szertartást, amely magában foglalta az emberáldozatot: egy előkelő rusz temetésénél megöltek egy lányt.

A női azonos neműek szexualitása az arab középkorban

A fordítási hiba nem érvénytelenít egy másik tényt: a női azonos neműek szexualitásának témája valóban jelen van az arab középkori irodalomban, és jól dokumentált.

Ahogy a kutatások, köztük Sahar Amer munkái is mutatják, az arab orvosok, jogtudósok és irodalmárok már a 9. századtól kezdve tárgyalták a szihákot. A hozzáállás megosztott volt, de az iszlám jog keretein belül bűnnek tekintették. Ugyanakkor a szihákot nem tették egyenlővé a zinával, mivel nem foglalt magában férfi szervvel történő penetrációt. Ezért nem járt érte halálbüntetés; a büntetés a tazír körébe tartozott, azaz a diszkrecionális testi vagy fegyelmi intézkedésekhez.