A »férfiszerelem« Iránban az iszlám forradalom után: büntetőjog és üldözési statisztikák

1979 előtt Iránban a világi büntetőjogi rendszer volt túlsúlyban. Ennek alapját az 1920-as évek francia jogi modellhez igazodó általános büntetőtörvénykönyve képezte.

Ugyanakkor a saría büntetőjogának egyes elemei fennmaradtak. A saría bíróságok továbbra is léteztek, és az iszlám normákat az ügyek bizonyos kategóriáiban alkalmazták. Szerepük azonban fokozatosan csökkent. 1973-ra a saría bíróságokat hivatalosan is kivonták az igazságszolgáltatási rendszerből, és az iszlám büntetőjog intézményi szintű alkalmazása megszűnt.

Az 1979-es iszlám forradalom megváltoztatta ezt a modellt. A monarchiát megdöntötték, Iránt Iszlám Köztársasággá nyilvánították, az államberendezkedést és a jogszabályokat – beleértve a büntetőjogot is – pedig a saría alapján kezdték átalakítani.

A saría mint a büntetőjog alapja 1979 után

Az 1979-es forradalom után az iráni jogszabályokat iszlám alapokra helyezték. Az alkotmány a saríát tette meg a törvények forrásává, és ez közvetlenül érintette a büntetőjogot is.

Az iráni büntetőtörvénykönyv 2013-as kiadása külön és részletesen leírja az azonos neműek szexuális kapcsolatáért járó büntetéseket.

A 233. cikkely a „livát” kifejezést férfiak közötti szexuális aktusként határozza meg. A 234. cikkely a „livátért” halálbüntetést állapít meg.

E normákhoz fűzött megjegyzések pontosítják a felelősségre vonás rendjét. Az „aktív” fél nem minden esetben, hanem csak bizonyos feltételek mellett sújtható halálbüntetéssel: ha házas, vagy ha a cselekményt nemi erőszaknak minősítik. A „passzív” felet mindig halálbüntetéssel sújtják. Külön kiemelik, hogy ha az „aktív” résztvevő nem muszlim, a „passzív” pedig muszlim, akkor az „aktív” fél is halálbüntetéssel büntetendő.

A férfiak közötti egyéb szexuális cselekményekért a törvénykönyv testi fenyítést ír elő. A 237. cikkely az ilyen kapcsolatokért 31-től 74-ig terjedő korbácsütést állapít meg.

A nők közötti szexuális cselekményekre egy külön kifejezést – „muszáheka” – használnak. A 239. cikkely ezért 100 korbácsütést ír elő.

Ezek a büntetések a saría szerinti „hudúd” kategóriájába tartoznak. Az iszlám jogi hagyományban így nevezik azokat a bizonyos bűncselekményekért járó büntetéseket, amelyeket a szent szövegek határoznak meg, és ezért nem függnek a bíró mérlegelésétől. A klasszikus értelmezés szerint az ilyen büntetéseket rendkívül szigorú bizonyítékok, például négy tanú vallomása alapján kell kiszabni. A gyakorlatban azonban az ítéleteket homályosabb, az „erkölcs elleni vétséghez” kapcsolódó indoklások alapján is meghozzák.

A büntetőtörvénykönyv 302. cikkelye külön bevezeti a mahdúr ad-damm – szó szerint „vértől megfosztott” – fogalmát. Ez olyan személyt jelent, akinek meggyilkolásáért bizonyos feltételek mellett nem keletkezik kötelezettség a „vérdíj”, vagyis a pénzbeli kártérítés megfizetésére, és nem alkalmazzák a „kaffárát”, a vallási engesztelést.

Ha a meggyilkolt személy „hudúd”-bűncselekményt követett el – amelyek közé a „livátot” is sorolják –, a gyilkosság nem von maga után vérdíj- vagy kaffára-fizetést. Formálisan ez olyan helyzetet teremthet, amelyben azok, akik „erkölcsi bűncselekmény” miatt öltek meg egy embert, védelmet élveznek a jogi következmények egy része alól.

Hogyan indítanak ilyen ügyeket

A gyakorlatban az iráni hatóságok az azonos neműek szexuális kapcsolataival összefüggő ügyeket tágabb vádalku-formulákkal – például „szodómiaként” vagy „kicsapongásként” – írják le. Sok ilyen esetben a beismerő vallomás válik a legfőbb bizonyítékká. Jogvédők és a média jelentései szerint a vádlottak gyakran nyomás – beleértve a kínzást is – hatására, ügyvédekhez való hozzáférés nélkül tesznek beismerő vallomást.

Kevés a nyílt és rendszerezett információ az ítélkezési gyakorlatról. Az adatok jelentős része nem a bíróságok hivatalos kiadványaiból, hanem oknyomozó újságíróktól és emberi jogi szervezetek anyagaiból származik. Ezen adatok szerint a „szodómia” ügyében vádlottakat egyszerűsített eljárásban ítélik el, a vallomástételre való kényszerítést pedig rendszeresen alkalmazzák.

Ismert kivégzési esetek

Az ilyen ügyekre vonatkozó adatok korlátozottak, de különböző időszakokból ismertek egyedi kivégzési esetek.

2005 márciusában egy teheráni bíróság két férfit ítélt halálra egy homoszexuális kapcsolatért, amelyet állítólag videóra vettek.

2005 novemberében Gorgánban felakasztottak két 24–25 éves férfit, akik a publikációkban Mohtar N. és Ali A. néven szerepeltek, „lavat” (livát) vádjával.

Arról is beszámoltak, hogy 2006-ban Kermánsáhban egy újabb nyilvános akasztásra került sor egy férfi esetében szodómia vádjával.

Ismert egy 2022-es eset is. 2022. január 30-án a Kelet-Azerbajdzsán tartománybeli Maráge börtönében felakasztottak két férfit – Farid M.-et és Mehrdad K.-t. Őket egy olyan cikkely alapján ítélték el, amelyet „erőszakkal elkövetett szodómiaként” írnak le. A vádlottak azt állították, hogy a kapcsolat kölcsönös beleegyezésen alapult, de a bíróság nemi erőszaknak minősítette.

Megfigyelés, razziák és a fogvatartottakra gyakorolt nyomás

Az iráni erkölcsrendészet megfigyeli a „gyanús” személyeket, és razziákat tart, többek között magánpartikon és internetes csevegőszobák résztvevői körében is. Ilyen eseteket rögzítettek például Sirázban 2003–2004-ben.

A letartóztatás után a biztonsági erők nyomásgyakorlással, többek között kínzással kényszerítik ki a gyanúsítottakból a beismerő vallomásokat. Az ítélethirdetésig a vádlottak őrizetben maradnak, és gyakorlatilag az egész eljárást fogságban töltik.

Az ilyen bánásmód jellegéről árulkodik Ramtin Zighorat aktivista tanúvallomása, aki miután elmenekült Iránból, Spanyolországban kapott menedékjogot. Elmondása szerint letartóztatása után 40 napot töltött egy őrizetes központban, ahol „fizikai és pszichológiai kínzásnak” vetették alá: verték, megalázták, videóra vették, és ahogy ő fogalmazott, „úgy bántak vele, mint egy állattal”.

Zighorat azt is állította, hogy több halálos ítéletet is hoztak ellene „kémkedés”, „homoszexuális betegségek terjesztése” és „az iszlám elleni küzdelem” vádjával. Majd, elmondása szerint, átszállították egy másik börtönbe, ahol a rabokat arra kényszerítették, hogy nézzék végig a börtönudvaron zajló kivégzéseket. Azt állította, hogy édesanyja vesztegetéssel érte el a szabadon bocsátását, miután eladta a földjét. Ezt követően még két évig gyakorlatilag otthonába zárva maradt. Később rokonai segítettek neki elhagyni Iránt, és így jutott el Spanyolországba. Zighorat saját elmondása szerint ott a mai napig rémálmok gyötrik.

Statisztikák: dokumentált esetek és becsült tartományok

Nincsen hivatalos statisztika a férfiszerelem miatti ügyek és kivégzések számáról Iránban. Ezért a kutatók és az emberi jogi szervezetek a média jelentéseire és a civil szervezetek szórványos beszámolóira támaszkodnak. Emiatt a becslések jelentősen eltérnek egymástól.

Az Abdorrahman Boroumand Center (ABC) és az Iran Human Rights (IHRNGO) számításai szerint 1979 és 1990 között legalább 107 kivégzést regisztráltak homoszexualitással kapcsolatos vádak alapján. Ez egy konzervatív becslés, amely kizárólag dokumentált eseteken alapul.

A Monash University 2021 februárjában közzétett jelentése ennél magasabb számot hoz: 241 kivégzést ugyanilyen bűncselekményekért 1979 és 2020 között. Ez egy kutatói becslés, amely az összegyűjtött eseteken alapul.

Léteznek ennél sokkal magasabb becslések is. Egyes aktivisták, jogvédők és ellenzéki újságírók több ezer kivégzésről – körülbelül 4 és 6 ezer közöttiről – beszélnek a forradalomtól 2020-ig. Ezeknek a számoknak azonban nincsen nyilvános megerősítésük.

A brit Home Office / CPIN 2025-ös jelentése olyan becslést közöl, amely szerint 1979 óta több mint 4000 embert végezhettek ki homoszexuális cselekményekért. Ugyanitt az is szerepel, hogy 2015–2020 között legalább 6 férfit végeztek ki homoszexualitásért, és 2020-ban 10 halálos ítéletet említenek homoszexuális cselekmények miatt.

A végső kép továbbra is bizonytalan. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az ilyen kivégzések nem tömeges és folyamatosan látható gyakorlatok voltak, hanem inkább időben elszórtan előforduló egyedi esetek. Az évtizedek alatti összesített szám azonban, a számítási módszertől függően, több száztól több ezerig terjedhet.

Ez az eltérés a számítási módszertanban keresendő. Egyes szerzők csak a dokumentált eseteket veszik figyelembe. Mások tágabb becsléseket is bevonnak, amelyek jogvédők, aktivisták tanúvallomásain és közvetett adatokon alapulnak.

Táblázat a „férfiszerelem” és egyéb homoszexuális cselekmények miatti iráni kivégzések becsléseiről