Hnumhotep és Nianhhnum: a történelem első azonos nemű párja?

Hnumhotep és Nianhhnum a fáraó udvarában szolgáltak az ókori Egyiptomban. A királyi manikűrösök felügyelőiként tevékenykedtek. Hírnevüket temetésük körülményeinek köszönhetik: a férfiakat együtt, egy sírba temették el.

A kutatók egy része úgy véli, ők a történelem első dokumentált azonos nemű párja. Az akkori egyiptomi művészetben az a közelség, ahogyan a két férfit ábrázolták, csak férj és feleség között volt megengedett. A síremlék domborművein Hnumhotep és Nianhhnum ölelkeznek, egymás kezét fogják és orruk összeér (az ókori Egyiptomban így ábrázolták a csókot). Ez lett a fő érv a romantikus kapcsolatuk mellett.

Ennek az értelmezésnek vannak ellenzői. Ők arra hívják fel a figyelmet, hogy a sír falain mindkét férfi felesége és gyermekei is láthatók. E feltevés szerint Hnumhotep és Nianhhnum testvérek vagy ikrek lehettek.

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, kik voltak ők, mikor éltek, mi látható pontosan a sírjuk falain, majd sorban – jelenetről jelenetre – elemezzük a domborműveket.

A sír felfedezése és felépítése

A sírt 1964-ben fedezték fel a Szakkara nekropoliszban. Ahmed Músza egyiptológus találta meg Unisz fáraó piramisához vezető folyosó megtisztítása során.

A kürtő megtisztítása után Mounir Baszta, Alsó-Egyiptom főfelügyelője ereszkedett le. Egy szűk lépcsőn jutott be egy kis áldozati helyiségbe. A falakat feliratok borították, ami tipikus az ilyen építményeknél. A fő lelet beljebb volt.

Két álkettős ajtó közötti kőre ölelkező férfiakat faragtak. Korábban a régészek egyetlen sírban sem találkoztak hasonló ábrázolásokkal.

A sír építésének pontos dátuma nem ismert. Stílusa alapján az 5. dinasztia második felére – Niuszerré vagy Menkauhór fáraók uralkodásának idejére – teszik. Emberi maradványokat nem találtak benne.

Valószínűleg a sírt szakaszosan építették. Először két kamrát vágtak Szakkara északi részének puha mészkövébe. Később ezek fölé egy masztabát emeltek – egy lapos tetejű, dőlt falú téglalap alakú építményt. Általában a masztaba alatt helyezkedett el a temetkezési kürtő. Az építkezés valószínűleg aszerint haladt, ahogy a tulajdonosok anyagi forrásai megengedték.

Az ókorban a sírt kifosztották. A masztaba alatt rejlő mészkő szarkofágok megrongálódtak. Az 1970-es évek végén német régészek restaurálták a komplexumot, az 1990-es években pedig megnyitották a látogatók előtt.

Korszak és politikai-vallási háttér

Az 5. dinasztia az Óbirodalom idején – i. e. 2504-től 2347-ig – uralkodott Egyiptomban. Ez alatt a másfél évszázad alatt a fáraók megerősítették hatalmukat és átalakították a vallási életet. Állami prioritássá vált Ré napisten kultusza. Szinte minden uralkodó templomokat emelt a tiszteletére.

Az 5. dinasztia egyik legjelentősebb fáraója Niuszerré volt. Egy generációval a Kheopsz-piramis építése után került hatalomra. Niuszerré nagy léptékben épített új templomokat, és uralkodása alatt Ré kultusza elérte tetőfokát.

Hnumhotep és Nianhhnum e vallási fellendülés és aktív állami építkezés hátterében éltek és szolgáltak.

Társadalmi státusz és rangok

A hieroglif feliratok Hnumhotepet és Nianhhnumot „a királyi palota manikűröseinek felügyelőiként” nevezik meg. Ezt a szakmát egy kinyújtott karmú állat mancsát ábrázoló hieroglifával jelölték. A férfiak a fáraó kezének ápolásáért feleltek, és ahhoz a belső körhöz tartoztak, akik megérinthették az uralkodót.

A király felkészítése a nyilvános megjelenésekre számos szakember munkáját igényelte. A szolgák saját vezetőséggel rendelkező műhelyekbe voltak beosztva. A manikűrösökön kívül „a fejdísz őrzője” címet viselő tisztviselők is szolgáltak az udvarban, akik a fáraó parókáiért és kendőiért feleltek.

Hnumhotep és Nianhhnum más címeket is viseltek: „a titkok őrzője”, „a király ismerőse”, „a király bizalmasa”, „a király vagyonának őrzője”, „ura által szeretett”, „Ré papja”, „Niuszerré szilárd helyeinek megtisztítója” (tisztító pap) és „az, aki megtisztítja a királyt”.

A magas rangú udvaroncok körébe tartoztak. Valószínű felettesük Ptahsepszesz volt – először „a fejdísz őrzője”, később pedig vezír, aki a piramisok építését felügyelte. Az ő sírjában is találhatók Hnumhotepet és Nianhhnumot ábrázoló képek.

A különálló sír ritka kiváltság volt. Ilyen építményeket a fáraó utasítására vagy egy befolyásos pap engedélyével emeltek. Jelentős anyagi forrásokat igényelt, és a magas státusz jeleként szolgált.

Mindkét férfi házasságban élt, és nagy családjuk volt. Hnumhotep feleségét Henutnak hívták; legalább öt fiút neveltek fel. Nianhhnum felesége Hentikavesz volt; három fiuk és három lányuk született.

A férfiak pontos kora és halálozási sorrendje nem ismert. A jelek azonban arra utalnak, hogy Hnumhotep halt meg előbb. Neve mellett epithetonok szerepelnek, szertartási szakállal ábrázolják, a lakomajelenetben pedig csak Nianhhnum felesége látható a közelben. A sír díszítését valószínűleg Nianhhnum fejezte be.

A rokonság hipotézise: „testvérek” és „ikrek”

1979-ben a sír egyik első kutatója, Mounir Baszta így nyilatkozott:

„Ez a jelenet [az ölelkező férfiaké] két másik falon is megismétlődik… E sír felfedezésének jelentősége éppen ehhez az egyedülálló jelenethez kapcsolódik. A sírban lévő feliratok nem adnak választ e két elhunyt közötti kapcsolatra. Testvérek voltak? Apa és fia? Vagy a királyi palota két tisztviselője, akik meleg barátságot ápoltak életükben, és ezt szerették volna megőrizni a halál után a túlvilágon is?”

A rokonság hívei arra támaszkodnak, hogy a férfiakat mennyire közel ábrázolják egymáshoz a domborműveken. John Baines, az Oxfordi Egyetem professzora 1985-ös, „Egyiptomi ikrek” című cikkében feltételezte, hogy ikrek voltak. Elmélete szerint az ókori Egyiptomban tabu övezte az ikreket. A tilalom megkerülése érdekében túlzott kötődéssel ábrázolták őket, egyetlen társadalmi személlyé olvasztva össze őket.

Nincsenek közvetlen bizonyítékok az Óbirodalom korabeli ikrekre. Baines az Újbirodalom (mintegy 1000 évvel később készült) egyik sztéléjére támaszkodott, amely Szutit és Hóruszt ábrázolja. Baines „kétségtelen ikreknek” tartotta őket:

„A III. Amenhotep uralkodása alatt készült Szuti és Hórusz sztélé a dinasztikus Egyiptom korából az ikrekre vagy a többes terhességre vonatkozó, látszólag egyetlen egyértelmű utalást tartalmazza… E sztélé szokatlan nyelvezete eleinte megerősíteni látszik “kétségtelen ikervoltukat”, mivel snw-nek (“testvéreknek”) nevezik őket, és Hórusz azt mondja: “velem együtt jött ki az anyaméhből ugyanazon a napon”.”

Szuti és Hórusz feliratának nyelvezete többféle értelmezést is megenged. A szövegben nincs közvetlen utalás rokonságra. Jean Revez egyiptológus bebizonyította, hogy az „sn” (amelyet gyakran „testvérként” fordítanak) szó hatalmas szemantikai rugalmassággal rendelkezett. Nemcsak vérrokonságot jelentett, hanem politikai vagy érzelmi kiegészítő jelleget is – „alteregót”, azonos státuszú kollégát. Sőt, az ókori egyiptomi szerelmi lírában ezt a kifejezést széles körben használták a szenvedélyes szerető vagy házastárs megjelölésére. Greg Reeder történész megerősíti ezt az érvet, hangsúlyozva, hogy az ugyanazon a napon történő anyaméhből való kilépésről szóló kifejezés nem a biológiai ikervoltukra, hanem abszolút társadalmi egyenlőségükre és egyenjogúságukra helyezi a hangsúlyt, ami megfosztja Baines elméletét – „az ikrek tabujának megkerüléséről” – a szilárd talajtól.

A sír modern kutatói között vannak olyan egyiptológusok is, akik nyíltan beszélnek homoszexualitásukról: Greg Reeder és Richard Bruce Parkinson. Ők eltérően értelmezik Nianhhnum és Hnumhotep kapcsolatát.

Parkinson támogatja az iker-hipotézist. A férfiak születéskor kapott, Hnum istenhez kötődő nevei vérrokonságra utalnak. Parkinson megjegyzi, hogy a lakomajelenetben említés történik a „két isteni testvér” énekéről. Ez Hóruszra és Széthre is utalhat. Parkinson hozzáteszi, hogy Széth szexuális vonzalmat érzett Hórusz iránt, ami teret enged a queer értelmezéseknek. Véleménye szerint függetlenül a rokonságtól, ezek a képek a férfi intimitás erőteljes szimbólumai maradtak, és az ókorban is értelmezhették őket a queer optikán keresztül.

Greg Reeder vitatja Baines „egy társadalmi személy” elméletét. Ptahsepszesz vezír sírjának újabb részeiben Nianhhnum és Hnumhotep együtt szerepel, egy másik jelenetben viszont Hnumhotep egyedül sétál. Ptahsepszesz sírjának régebbi részében Hnumhotep egyedül látható borbélyként, mielőtt elnyerte volna a királyi manikűrös tisztséget. Ez bizonyítja, hogy különálló személyekként is érzékelték őket.

David O’Connor professzor előállt egy olyan hipotézissel, miszerint a férfiak sziámi ikrek voltak, és a művészek fizikai kapcsolatukat az érzelmek nyelvén adták vissza. Reeder megcáfolja ezt a verziót. Az elemzés azt mutatja, hogy Hnumhotep halt meg előbb. Az életben lévő Nianhhnum fejezte be a sír díszítését: Hnumhotepnél jelen van a „nagy isten” jelző és a szertartási szakáll, amelyek hiányoznak Nianhhnum ábrázolásainál. Egy összenőtt ikertestvér néhány órával testvére után meghalt volna vérveszteségben.

A „hasonmások” modellje: egyenlő státuszúak

A sírban lévő jelenetek túlságosan intimnek tűnnek vér szerinti rokonokhoz képest. Jean Revez egyiptológus azt javasolta, hogy a férfiakat szimbolikus „hasonmásoknak” tekintsük – egyenlő helyzetű, befolyású és nézetű embereknek. Az „sn” szó barátot, szeretőt, munkatársat vagy harcostársat is jelenthetett. Ebben a kontextusban lelki rokonságról van szó, nem vérrokonságról, és az „sn” „alteregóként” értendő.

Nianhhnum és Hnumhotep azonos címet viseltek. A domborműveken egyenrangú félként vannak ábrázolva: mindketten azonos áldozatokat kapnak, egyikük sem dominál. Az egyiptomi temetkezésekben ritka az egyenlőség; általában a státuszt a figurák méretével vagy elhelyezésével hangsúlyozták.

Az első azonos nemű pár?

Greg Reeder úgy véli, hogy a férfiak kapcsolatát az ikonográfián – az ókori egyiptomi művészet vizuális nyelvén – keresztül kell vizsgálni. Ebben támogatja őt Thomas Dowson kutató, aki bírálja a klasszikus egyiptológiát a kettős mérce és a heteronormativitás ráerőltetése miatt az ókori leletekre. Dowson szerint, ha egy dombormű egy férfit és egy nőt ábrázol, az ortodox tudomány automatikusan házastársaknak könyveli el őket, de ha két férfi látható ugyanezekben a pózokban, megdönthetetlen bizonyítékot követel kapcsolatukra, alapértelmezésben „testvéreknek” nevezve őket.

Nadine Cherpion 1995-ös kutatására támaszkodik: „Házastársi érzelem és ábrázolás az Óbirodalomban”. Cherpion elemezte a 4., 5. és 6. dinasztia páros ábrázolásait, és arra a következtetésre jutott, hogy az egyiptomi művészetben sehol máshol nem fejezték ki ilyen nyíltan a férfiak közötti kötődést. Nianhhnum és Hnumhotep testtartásai, gesztusai és kompozíciói nem pusztán a szimpátia jelei. Pontosan megismétlik azt a „konjugális (házastársi) szintaxist” (házastársi kánonokat), amely az egyiptomi művészetben szigorúan csak a hagyományos, különnemű párok számára volt fenntartva.

A feleségek és gyermekek megléte norma volt Egyiptom befolyásos tisztségviselői számára. Cherpion azonban megjegyzi a feleségek szinte teljes hiányát a sír falain. Mindegyikük három-négy alkalommal jelenik meg, míg a férjek körülbelül harmincszor. Cherpion így összegzi: „Pszichológiailag nem volt hely számukra [a feleségek számára] ebben a sírban, különösen azokban az ábrázolásokban, ahol a férfiak egymást ölelik”.

A testi intimitást ábrázoló jelenetekben a férfiak egymással vannak megörökítve. Az áldozati teremben nincsenek jelenetek feleségekkel. Ez a sír fő jelentésmagjára utal – Nianhhnum és Hnumhotep kapcsolatára.

Nézzük végig a sírt.

A bejárat

A bejárat mindkét oldalán szerepel a nevük és azonos címeik: „főmanikűrös”, „a király ismerőse”, „a fáraó bizalmasa” és „a manikűrösök felügyelője a palotában”. Az elülső falon Nianhhnum és Hnumhotep szinte teljesen egyforma domborművei találhatók.

A bejárat mögött mocsári vadászat jelenete látható – a termékenység és a halál utáni élet szimbóluma. Nianhhnum madarakra vadászik; gyerekei figyelik, felesége lótuszvirágot tart. Vele szemben Hnumhotep dárdával ejt el két halat; mellette lótuszvirágos felesége és gyermekei állnak.

A második ajtónyílásnál az elhunytak szobrainak szállítását ábrázolták. Kiemelkedik az a szoborkompozíció, ahol a férfiak egymás kezét fogva sétálnak. Ezt a motívumot általában házaspárok ábrázolására használták.

Egy hasonló, Ni-kau-Hnum gízai kápolnájából származó házastársi szobrot a lipcsei múzeumban őriznek. Ezen is egy férfi és egy nő fogja egymás kezét.

A bejárati csarnok keleti falán Nianhhnum és Hnumhotep szorosan összeölelkezve ülnek, és üdvözlik az ajándékokat hozókat. Nianhhnum elöl helyezkedik el, Hnumhotep pedig mögötte, azon a helyen, amelyet különnemű pároknál általában a nő foglalt el.

Hasonló ikonográfia heteroszexuális párok esetében a sír mélyén lévő áldozati oltáron található. Ez Nianhhnum fiáé, Hamréé és az ő feleségéé, Tjeszeté volt. Hamré elöl van ábrázolva, Tjeszet pedig hátul, karjával átöleli férje jobb vállát, megismételve Hnumhotep gesztusát.

A Nianhhnum és Hnumhotep előtti rendelet szövege megtiltja a feleségeknek és a gyerekeknek, hogy beavatkozzanak az adományozásba. A sír gondozását papoknak kell biztosítaniuk, az ajándékok pedig kizárólag a férfiaknak és szüleiknek szólnak. Ebben az összefüggésben Nianhhnum és Hnumhotep házaspárként jelenik meg.

Az ülő alakok alatt öt sornyi ábrázolás található. A harmadik sorban tíz alak látható, az elöl haladó férfi és nő valószínűleg a sírtulajdonosok szülei. A sort Nianhhnum és Hnumhotep zárja. Egymás kezét fogják: Nianhhnum vezeti partnerét. Az első pár női tagja és Hnumhotep az egyetlen olyan szereplő, aki fogja a partnere kezét, és nem a mellkasához emeli. A néző egy heteroszexuális és egy homoszexuális pár vizuális szembeállítását látja.

A bejárati csarnok déli falán Nianhhnum ismét kézen fogva vezeti be Hnumhotepet a belső helyiségekbe.

Ez a kompozíció más sírok jeleneteit ismétli. Mereruka sírjában ő ugyanígy vezeti feleségét, Uatet Hathort a sír mélyébe, a hitvesi ágyhoz.

Első előcsarnok, udvar, második előcsarnok

Az első előcsarnokot kenyérsütés, sörfőzés, kecskepásztorkodás, hajóépítés és madárfogás jelenetei díszítik. A keleti falon egy jogi szöveg olvasható.

Az udvar köti össze az előcsarnokot a masztabával és a sír sziklába vájt részével.

A második előcsarnokban a férfiak nevei, címei és portréi kaptak helyet. Az áthidalót szarvasmarha-összeírás jelenete díszíti. Az oldalfalakon minden férfit a feleségével együtt, ajándékok között ábrázolnak.

A sziklarész bejárata felett Nianhhnum és Hnumhotep neve egyetlen névként van feljegyezve. Benne van egy edény hieroglifája, amely Hnum fazekasistenhez, a Nílus áradásainak védelmezőjéhez kötődik.

Mindkét név tartalmazza Hnum teremtőisten nevét (ezeket teofor neveknek nevezzük). Nianhhnum jelentése „Hnum isten él”, a Hnumhotepé pedig „Hnum elégedett”. Maga a „hnum” szó azt jelentette „egyesített” vagy „összekötő”, később pedig partnereket és társakat jelölt. A nevek egységes leírása szójáték is lehetett, amelynek jelentése: „együtt életben és halálban”. Nem tudni, hogy a férfiak születésükkor kapták-e ezeket a neveket, vagy később választották őket.

A felirat alatt a férfiak az áldozatok között ülnek. Balra Hnumhotep lótuszt szagol. Az 5. dinasztia idején szinte kizárólag a nőket ábrázolták így (összesen három kivételt jegyeztek fel). A sírban a lótuszt a feleségek és Hnumhotep szagolják. A sír alkotói valószínűleg szándékosan osztották rá azt a szerepet, ami hagyományosan a feleségé volt.

Elülső kamra és áldozati szoba

A sziklakamra déli részén lakomajelenet látható zenészekkel, énekesekkel és táncosokkal. A mesterek javításokat eszközöltek rajta. Nianhhnum mögött eredetileg feleségét, Hentikaveszt faragták ki. Vele egy szinten ült, és átölelte. A sír készítői eltávolították az alakját, de ujjainak nyomát a férj vállán meghagyták. Végül Nianhhnum és Hnumhotep maradtak az egyetlen vendégek a saját lakomájukon. Hnumhotep háta mögött eleve nem is hagytak helyet egy feleség számára.

Az áldozati szoba bejáratánál található az első igazán intim ábrázolás. Nianhhnum tartja társa alkarját, Hnumhotep pedig átöleli a vállát. A gesztusok párbeszéde mély intimitást közvetít. Feleségek nincsenek a jelenetben, csak gyermekek láthatók.

Hasonló kompozíciók találhatók Gízában is: Kai sírjában a feleség átöleli férjét a gyerekek mellett, Uhemka sírjában a feleség férje vállát és alkarját fogja. A férfiak házastársi gesztusokat ismételnek meg.

Az áldozati szobában két álkettős ajtó volt – szimbolikus portálok a halottak lelkei számára. Nianhhnum álkettős ajtaját sírrablók pusztították el.

Az ajtók közé ölelkezési jelenetet faragtak. Nianhhnum megtámasztja társát, Hnumhotep pedig átöleli őt. Egymással szemben állnak. A kompozíció Nefer és Ha-Hai házaspár sírjának domborművére emlékeztet.

A legintimebb jelenet a bejárati oszlop belső oldalán, az álkettős ajtókkal szemben lett kifaragva. A férfiak egyedül állnak. Közelebb ábrázolják őket, mint a férjet és feleséget más sírokban. Övük csomói összeérnek, arcuk pedig orr az orrhoz simul. A művész valószínűleg csókot ábrázolt: az Óbirodalomban ezt a szót egymáshoz érő orrok hieroglifájával jelölték.

Bármilyen biológiai kötelék is fűzte össze Nianhhnumot és Hnumhotepet, a sír nyelvezete mély kötődésükről tanúskodik. Ezeknek a jeleneteknek a vizuális szerkezete a házaspárok ábrázolásának hagyományára épül. Ez az ikonográfia túlmutat azon, amit az Óbirodalom korában normának tekintettek, és ezt az emléket az egyiptomi társadalom alternatív kapcsolatainak egyedülálló tanújává teszi.