Görögország pavilonját a Velencei Biennálén a meggyilkolt LMBT-aktivista, Zak Kosztópulosz emlékének szentelték
A 61. Velencei Biennálén Görögországot Andreasz Angelidakisz képzőművész és építész képviseli az Escape Room című installációval. A görög pavilonban az S&M klubesztétikát, az 1934-es épület történetét, Platón barlanghasonlatát és a Zackie Oh néven ismert görög-amerikai LMBT-aktivista, HIV-aktivista és drag előadó, Zak Kosztópulosz emlékét ötvözi.
A kiállítás nyilvánosan 2026. május 9. és november 22. között tart nyitva, május 6-8. között pedig a biennálé előnézete (preview) zajlik. A Velencei Biennálé hivatalos információi szerint a 61. Nemzetközi Művészeti Kiállítás az In Minor Keys címet viseli, és a Giardiniben, az Arsenaléban és Velence más helyszínein kap helyet.
A pavilonon belül Angelidakisz nem egy semleges kiállítótermet hoz létre, hanem egy éjszakai klubhoz és egy szabadulószobához hasonló közeget. A látogató egy elsötétített, piros fénnyel megvilágított térbe lép, amelyben puha tárgyak, láncmotívumok, oszloptöredékek és a drag kultúrára utaló utalások találhatók. Ebben a rendszerben a láncok és a klubokra jellemző testiség nem dekorációként működik, hanem mint az irányításról, az erőszakról, a nemzeti mitológiáról és az örökölt történelmi formákból való kilépés kísérletéről szóló párbeszéd nyelve.
Kosztópulosz különleges helyet foglal el ebben a műben. 2018. szeptember 21-én gyilkolták meg Athénban, egy belvárosi támadás után. Az Amnesty International queer aktivistaként, drag előadóként és jogvédőként jellemezte. A Human Rights Watch később arról számolt be, hogy 2024 júliusában egy athéni fellebbviteli bíróság egyhangúlag bűnösnek talált két férfit a gyilkosság ügyében; egyikük hat év börtönt kapott, a másik pedig életkorára való tekintettel öt év házi őrizetet.
A művészeti kontextuson kívüli olvasó számára fontos tudni, hogy a Giardini nemzeti pavilonjai nem egyszerű kiállítótermek. Olyan épületek ezek, amelyeken keresztül az államok évtizedek óta bemutatkoznak a nemzetközi színtéren. A Velencei Biennálé honlapja felidézi, hogy az első állandó nemzeti építmény a kertekben 1907-ben jelent meg, amikor megépült a belga pavilon.
A görög pavilon 1934-ben nyílt meg. Angelidakisz éppen ezt az évet teszi művének kiindulópontjává: 1934-ben nyílt meg a görög és az osztrák pavilon, ekkor találkozott Adolf Hitler először Benito Mussolinivel Velencében, és a náci rezsim ekkor kezdte meg a homoszexuálisok üldözését. A projekt hivatalos leírása szerint a pavilont egy modern platóni barlanggá alakították, ahol az épület múltja az igazság utáni korral (post-truth), a nacionalista populizmussal és a propagandával kapcsolódik össze.
A projekt vitatottsága abból fakad, hogy a nemzeti pavilont magának a zökkenőmentes nemzeti arculatnak az eszméje ellen használja. Angelidakisz úgy dolgozik az épület architektúrájával, mint egy karakterrel, aki megpróbál „elmenekülni” a saját történelme elől. Ebben az értelemben az Escape Room nemcsak egy Görögországról szóló kiállítás, hanem egy kérdésfelvetés is arról, hogy egyáltalán mit csinál a nemzeti képviselet a művészetben: bemutatja a kultúrát, megszilárdítja az állami mítoszt, vagy lehetővé teszi e mítosz dekonstruálását.
A projekt kurátora Jeórjiosz Bekirákisz, nemzeti biztosa a MOMUS (Thesszaloniki Vizuális Művészeti Múzeumok Metropolitán Szervezete), Görögország biennálén való részvételét pedig elsősorban a Görög Kulturális Minisztérium finanszírozza. A mű így egyszerre két regiszterben létezik: mint hivatalos nemzeti reprezentáció, és mint azoknak a mechanizmusoknak a kritikája, amelyeken keresztül a nemzeti identitás kiállítási formává alakul.
