Luca Lunardon olasz pap könyvet adott ki az LMBT-katolikusok lelkipásztori kíséréséről
Luca Lunardon olasz pap és bioetika-professzor megjelentette az „Incontri che trasformano” (Találkozások, amelyek átalakítanak) című könyvét, amelyben a lelkipásztori kísérést mint az egyház és a hívők közös útját vizsgálja. A teológus a New Ways Ministry kiadványnak adott, 2026. augusztus 13-i interjújában elmondta, hogy a hagyományos tanítás gyakran ellentmondásba kerül az emberek – különösen az LMBT-katolikusok, a házasságon kívül élő párok és az asszisztált reprodukciós eljárásokat igénybe vevők – valós élettapasztalataival.
Lunardon, aki az olaszországi Vicenzában működő Vallástudományi Főiskolán és a római Pápai Gergely Egyetemen tanít, hangsúlyozta, hogy a kísérés nem szűkülhet le a doktrína puszta alkalmazására. Szavai szerint ez a folyamat „az igazság közös keresését”, az egymás meghallgatására való nyitottságot és a kész válaszok hiányából fakadó kényelmetlenség elfogadását követeli meg. A pap megjegyezte, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi a függőség kialakulásának és a személyiség elfojtásának elkerülését, Krisztus példáját követve, aki nem szorítkozott a törvény szó szerinti értelmezésére.
A könyv szerzője arra szólította fel az egyház szolgálóit, hogy ne csak az emberek élményeit hallgassák meg, hanem vegyék figyelembe a bölcsészet- és természettudományok adatait is. Lunardon rámutatott, hogy a katolikus hierarchia jelentős része még mindig ideologizáltnak tartja a gender-tanulmányokat és az LMBT-emberekre vonatkozó tudományos adatokat, elszalasztva ezzel a konstruktív párbeszéd lehetőségét. Emlékeztetett arra, hogy a múltban a teológia nem félt kölcsönhatásba lépni más tudományágakkal, ami például Aquinói Szent Tamás módszerére is jellemző volt.
Az olaszországi LMBT-közösséggel végzett lelkipásztori munkáról szólva a teológus példaként említette a közös bibliaolvasást, a kölcsönös segítségnyújtási hálózatok létrehozását, valamint a „Progetto Cristiani LGBT+” (LMBT+ Keresztények Projekt) által szervezett éves zarándoklatokat. Lunardon kifejtette azt a véleményét, miszerint az egyház az évszázadok során – amikor új kultúrákkal és helyzetekkel szembesült – folyamatosan adaptálta a hagyományait. Szavai szerint a közös út még akkor is lehetséges, ha az egyház jelenlegi normái és erkölcsi tanításai még nem felelnek meg maradéktalanul a modern realitásoknak, mindez pedig elengedhetetlen az evangéliumhoz való hűség megőrzéséhez.
