Rettenetes Iván orosz cár és szeretője, Fjodor Baszmanov

A cár bizalmasának története a kortársak beszámolóiban, az irodalomban és a filmekben.

Tartalomjegyzék
Sorozatok 🇷🇺 Orosz LMBT-történelem
Rettenetes Iván orosz cár és szeretője, Fjodor Baszmanov

„A cár szeretője” – így nevezte Andrej Kurbszkij orosz herceg Fjodor Baszmanov nemest, aki számos beszámoló szerint IV. (Rettenetes) Iván orosz cár szeretője volt. Ebben a cikkben elmondjuk mindazt, amit a kapcsolatukról tudni lehet.

Rettenetes Iván orosz cár

Amikor 1533-ban meghalt III. Vaszilij cár, fia, Iván mindössze hároméves volt. Névleg már ő volt az uralkodó, de az országot még nem tudta kormányozni. A hatalom így a helyette eljáró régensek kezébe került. A 16. század közepi moszkvai államban a főnemességhez tartozó előkelő bojárok, Iván anyja és az egyház képviselői felváltva, olykor közösen töltötték be ezt a szerepet.

Iván 1545-ben, tizenöt évesen kezdett önállóan uralkodni. Két évvel később megkoronázták, és felvette a cári címet. A korabeli európai címek közül jelentésében a császári cím állt hozzá a legközelebb.

„Szép megjelenésű.”

– Marco Foscarino velencei követ a 27 éves Rettenetes Iván külsejéről

Önálló uralkodása kezdetétől Rettenetes Iván a hatalom központosítását és az állam megerősítését célzó reformokat vezetett be. Uralkodása alatt jött létre a sztrelecek állandó alakulata, amely tűzfegyverrel felszerelt gyalogosokból állt. Átalakította a közigazgatást, az igazságszolgáltatást és az adórendszert.

Uralkodásának legnagyobb katonai sikerei közé tartozott Kazany és Asztrahán bekebelezése. Az ő idejében létesültek kereskedelmi kapcsolatok Oroszország és Anglia között is.

Rettenetes Iván a maga korában művelt embernek számított. Sokat olvasott és írt, verseket is szerzett.

„… régi történelmünk egyetlen uralkodója sem beszélgetett és vitázott ekkora kedvvel és ilyen ügyesen, akár szóban, akár írásban, a nép előtt a téren, egyházi zsinaton, a szolgálatából távozott bojárral vagy külföldi követekkel. Ezért nevezték a szónoklás mesterének.”

– Szergej Mihajlovics Szolovjov orosz történész Rettenetes Ivánról

Rettenetes Iván házasságainak története bonyolult. Hivatalosan négyszer nősült, ám egyes beszámolók szerint akár hét olyan felesége is lehetett, akit hivatalosan nem ismertek el.

Jerome Horsey angol utazó, aki állítása szerint személyesen ismerte a cárt, azt írta, hogy Iván egyszer azzal dicsekedett: ezer lányt csábított el, és ezer saját gyermekét ölte meg.

Közben olyan hírek is keringtek, hogy Iván nemcsak a nők iránt érdeklődött.

Fjodor Baszmanov, Rettenetes Iván szeretője

Fjodor Baszmanov előkelő családból származott. Apja, Alekszej Baszmanov fiatal korától vajdaként (katonai parancsnokként) szolgált Rettenetes Iván mellett. Részt vett a cár legtöbb hadjáratában, köztük Kazany elfoglalásában, a krími hadjáratokban és a Narva környéki hadműveletekben.

Felnőve Fjodor is részt vett a hadjáratokban. Egy alkalommal apjával együtt vert vissza egy tatár támadást Rjazany közelében.

Alekszej Baszmanov 1555-ben bojári rangot kapott, a nemesség legfelső köreibe került, és a cár egyik bizalmasa lett. Ő mutatta be a fiát az uralkodónak. Hamarosan Fjodor is bojár lett, 1566-ban pedig elnyerte az udvari pohárnok (kravcsij) tisztségét.

A 16. században a pohárnok feladata jóval túlmutatott az ételek felszolgálásán. Az uralkodó biztonsága szempontjából ez volt az egyik legfontosabb udvari tisztség. A pohárnok felelt a cár asztaláért, az ételek és italok ellenőrzéséért, az edényekért és az étkezések rendjéért. Így a cár egészsége és élete is az ő kezében volt. Mivel Rettenetes Iván állandóan attól tartott, hogy megmérgezik, ezt a tisztséget csak a hozzá legközelebb állók kaphatták meg.

A tisztség jelentős kiváltságokkal is járt. Fjodor birtokába került például a mai Vlagyimiri területen fekvő Gorohovec városa.

Baszmanov az opricsnyinában

Fjodor Baszmanov opricsnyik, vagyis az opricsnyina tagja is volt. Az opricsnyina egyszerre volt sajátos kormányzási rend és az állami elnyomás eszköze. Rettenetes Iván a bojárok ellen hozta létre, mert árulással és összeesküvéssel gyanúsította őket. Az országot két részre osztották. Az egyik, az opricsnyina, közvetlenül a cár irányítása alá került. A másikban a megszokott rend szerint folyt a kormányzás, de az ott élőket is sújtották a vagyonelkobzások, az erőszak és az opricsnyikok rajtaütései.

A történészek vitatják, hogy mi volt e rendszer mozgatórugója: a cár félelme és gyanakvása, vagy az a tudatos törekvés, hogy megtörje a régi elitet, és olyat teremtsen a helyébe, amely személy szerint hozzá hű.

Fjodor Baszmanov maga is része volt ennek a terrorrendszernek, és a cár személyes hatalma védte.

„Oly könnyen elönti a harag, hogy ilyenkor habzik a szája, akár a lónak, s mintha eszét vesztené. Ebben az állapotban azokra is rátámad, akik az útjába kerülnek.”

– Daniel Prinz von Buchau követ Rettenetes Ivánról

Idővel Fjodor Baszmanov a cár egyik legközelebbi emberévé vált. Pohárnoki feladatai mellett Rettenetes Iván parancsára bojárok kivégzésében is részt vett, és egyes hadműveleteket maga vezetett. 1568 nyarán például a mai Lipecki területen fekvő Dankovba küldték, hogy leszámoljon két vajdával.

„… Fjodor, a pohárnok, kinek szép volt az arca és aljas a lelke, s aki nélkül Iván sem a lakomákon vigadni, sem a gyilkolásban tombolni nem tudott.”

– Nyikolaj Mihajlovics Karamzin orosz történész Fjodor Baszmanovról és Rettenetes Ivánról

Elveo: „Rettenetes Iván és Fjodor Baszmanov”

A cár kivégeztet egy herceget, mert megsértette Baszmanovot

Baszmanov nevéhez kötik Dmitrij Ovcsinyin herceg halálát is. A különféle beszámolókban Obolenszkij-Ovcsinyinnek vagy egyszerűen Ovcsinának nevezik. Ovcsina egyszer összekülönbözött Baszmanovval, és Szolovjov orosz történész beszámolója szerint azzal vádolta, hogy „ocsmány szodómiával” szolgálja a cárt. Akárhogy is történt, Rettenetes Iván úgy döntött, hogy megöli Ovcsinát:

„Az ifjú Dmitrij Obolenszkij-Ovcsinyin herceget […] az egyik beszámoló szerint azért végezték ki, mert összeveszett az ifjú Fjodor Baszmanovval, Iván kedvencével, és ezt mondta neki: »Én és őseim mindig az uralkodó javát szolgáltuk, te pedig ocsmány szodómiával szolgálod őt.«”

– Szergej Mihajlovics Szolovjov orosz történész

Rettenetes Iván úgy rendezte meg a gyilkosságot, ahogy az rá vallott. Egy lakomán megparancsolta a hercegnek, hogy igyon meg egy nagy serleg bort „az uralkodó egészségére”. Ezután leküldte a borospincébe, hogy igyon még „amit csak kíván, és amennyit akar”. A pincében már várták Ovcsinyint a cár kutyái, amelyek széttépték. Az esetet egy német nemes írta le, aki tolmácsként szolgált az udvarban:

„Ovcsina tehát azokkal együtt lép be a borospincékbe, akik a zsarnok parancsára ilyen fényes lakomával készültek megvendégelni. Ott várták a kutyák gondozói, akiket a zsarnok felkészített és kioktatott, hogy amint Ovcsina herceg belép, fojtsák meg. […] Titokban azért ölték meg, mert a Fjodorral, Baszman fiával folytatott veszekedések és szidalmak közepette Ovcsina a szemére vetette a becstelen tettet, amelyet Fjodor a zsarnokkal művelni szokott. A zsarnok ugyanis visszaélt ennek a Fjodornak a szerelmével, Fjodor pedig rendszerint másokra vonta a zsarnok haragját. Így aztán, amikor Ovcsina herceg ezért leszidta […], Fjodor haragra gerjedt, sírva ment a zsarnokhoz, és bevádolta Ovcsinát.”

– Részlet Albert Schlichting „Rövid beszámoló Vasziljevics moszkvai zsarnok jelleméről és kegyetlen uralmáról” című művéből

Filipp metropolita megfosztása egyházi rangjától

Baszmanov és a cár szoros kapcsolatát Filipp metropolita esete is mutatja. Filipp az ország egyik legbefolyásosabb egyházi személyisége volt. Abban az időben Moszkva és egész Rusz metropolitája állt az orosz egyház élén, a pátriárkai tisztség még nem létezett. Filipp nyíltan szembeszállt Rettenetes Iván elnyomó intézkedéseivel, és a terror beszüntetését követelte.

Rettenetes Iván természetesen vele is le akart számolni, de az egyház fejének megölése már túlzás lett volna. Így a cár úgy döntött, hogy egyszerűen elmozdítja tisztségéből.

Egy alkalommal a moszkvai Kreml Uszpenszkij-székesegyházában tartott istentiszteleten a metropolita nyilvánosan kérte a cárt, hogy „hagyjon fel a keresztény vér ontásával”. Rettenetes Iván nem állt le. Valamivel később még fokozta is az elnyomást.

Nem sokkal később, egy másik istentisztelet kellős közepén Fjodor Baszmanov a cár parancsára bejelentette, hogy Filipp metropolitát megfosztják egyházi rangjától és az azzal járó jogköröktől. Filippet ezután tömlöcbe zárták, később pedig megfojtották, amikor halála már nem váltott volna ki nagy felháborodást a nép körében.

A Baszmanov család kegyvesztése

A történelemben nem ritka, hogy akik kivégzésekben és leszámolásokban vesznek részt, később maguk is ugyanannak a rendszernek az áldozataivá válnak. A Baszmanov család sorsa nem egészen tisztázott. Több változat is létezik arról, hogyan haltak meg. Az egyik szerint apa és fia azért vesztette el a cár kegyét, mert azt gyanították róluk, hogy összeesküdtek a litván királlyal, és elárulták a cárt:

„Alekszejt [Baszmanovot] és fiát [Fjodort], akivel a nagyfejedelem paráználkodni szokott (pflegte Unzucht mitzutreiben), megölték.”

– Heinrich von Staden, a Moszkóviáról szóló feljegyzések német szerzője

Andrej Kurbszkij, Rettenetes Iván egykori hadvezére a Litván Nagyfejedelemségbe menekült, és onnan kezdte meg híres levelezését a cárral. Ő egy másik, sötétebb változatot ad elő. Szerinte Fjodor maga ölte meg az apját:

„… a pokolbéli démoni sereg vajdája, a cár szeretője, Fjodor Baszmanov saját kezével szúrta le atyját, Alekszejt, a nagy hírű hízelgőt, aki valójában mániákus volt, s magát és a Szent Rusz földjét is romlásba vitte. Ó, igazságos Isten! Mily igazak a te ítéleteid, Uram! Amit testvéreinek szánt, azt hamarosan maga is megízlelte!”

– Andrej Kurbszkij

Érdekes részlet, hogy Rettenetes Iván a Kurbszkij vádjaira adott válaszaiban egyáltalán nem reagált „a cár szeretője” említésére. A vádaknak éppen ezt a részét nem tartotta szükségesnek cáfolni vagy megvitatni.

Egy további változat szerint a Baszmanovokat a mai Vologdai területen fekvő Beloozeróba száműzték, ahol kegyvesztetten haltak meg.

Akárhogy is történt, Fjodor Baszmanov 1571 januárjában valószínűleg már halott volt. Az 1566-os kinevezésétől számítva mintegy öt évig töltötte be a pohárnoki tisztséget, és mindvégig a cár legközelebbi emberei közé tartozott.

Fjodor halála után a cár az ő és családtagjai emlékére úgynevezett kolostori adományt tett. Az adományból fedezték az istentiszteleteken való örök megemlékezés és az évenkénti „kisebb tor”, vagyis egy szerény halotti lakoma költségeit:

„A 7091. esztendőben (1583) Iván Vasziljevics, egész Rusz cárja, uralkodója és nagyfejedelme, 455 rubelt adott Alekszej Fjodorovics Baszmanovért, valamint gyermekeiért, Fjodorért és Pjotrért, örök megemlékezésre, hogy évről évre kisebb tort üljenek emlékükre, amíg ez a szent kolostor fennáll.”

– „A Szentháromság–Szent Szergij-kolostor történeti leírása”

Baszmanov az irodalomban és a filmekben

Fjodor Baszmanov alakja meghonosodott az orosz irodalomban és filmművészetben. Rettenetes Ivánhoz fűződő kapcsolatát különösen elevenen ábrázolták.

Alekszej Tolsztoj Szerebrjanij herceg című, az orosz iskolai tananyagban is szereplő kisregényében Baszmanov a cár kedvence, tehetséges harcos, de romlott ember, aki hivalkodik a nőiességével. A főhőssel, magával Szerebrjanij herceggel folytatott feszült párbeszéd egyik részében arról esik szó, hogy Baszmanov „letnyikben (orosz női felsőruhában) táncolt, akár egy leány”:

„– Ugyan hol – folytatta Baszmanov, mintha valami még nagyobb szemtelenségre ösztökélné –, hol találna nálam szebb szolgát? Láttál már ilyen szemöldököt, mint az enyém? Nem olyan, akár a coboly prémje? És a hajam? Érintsd meg, herceg, tapintsd csak meg, hiszen ez selyem… bizony, tiszta selyem!

Szerebrjanij arcára kiült az undor. Baszmanov észrevette, és úgy folytatta, mintha csak ugratni akarná a vendégét:

– Hát a kezem, nézd csak, herceg, nem olyan, mint egy leányé? Csak ma egy kicsit feltörtem a kezem. Már csak ilyen vagyok, semmiben sem kímélem magam!

– Bizony, nem kíméled magad – mondta Szerebrjanij, aki már nem tudta türtőztetni a felháborodását. – Ha igaz mindaz, amit rólad beszélnek…

– Ugyan mit beszélnek rólam? – kapta fel a szót Baszmanov, ravaszul hunyorítva.

– Elég volna az is, amit magad mesélsz. De azt beszélik, hogy a cár előtt, bocsáss meg, Uram, letnyikben táncolsz, akár egy leány!

Baszmanov elpirult, de elővette szokott szemtelenségét.

– No és – mondta, gondtalan arcot vágva –, ha csakugyan táncolok?”

– Alekszej Tolsztoj, a „Szerebrjanij herceg” című regényből

A cár előtti tánc jelenetét természetesen nem igazolják történeti források. Ezt a motívumot használta fel azonban a homoszexuális szovjet filmrendező, Szergej Ejzenstejn a Rettenetes Iván című filmjében. A filmben, akárcsak Tolsztoj kisregényében, utalások és feszültség érzékeltetik Baszmanov és a cár közelségét. Ebben a feszültségben rejtett homoerotikát is lehet látni.

Fjodor Baszmanov táncol Ejzenstejn „Rettenetes Iván” című filmjében

Hasonló motívumok az 1991-es Rettenetes Iván cár című filmben is megjelennek. A cikk nyitóképe ebből a filmből származik. A film egyik emlékezetes jelenetében Baszmanov letartóztatásakor a távozó cár után kiált: „De hiszen ugyanazok a bűneink!”

Irodalom és források
  • Gorszkij, Alekszandr. Историческое описание Свято-Троицкой Сергиевой лавры [A Szentháromság–Szent Szergij-kolostor történeti leírása]. Leonyid archimandrita mellékleteivel. 2. rész. Moszkva: A Moszkvai Egyetem mellett működő Császári Orosz Történeti és Régiségtudományi Társaság, 1879. 52. o.
  • Karamzin, Nyikolaj. История государства Российского [Az orosz állam története]. 9. kötet. Szentpétervár: Ny. Grecs nyomdája, 1821.
  • Kurbszkij, Andrej. История о великом князе Московском [A moszkvai nagyfejedelem története]. Moszkva: URAO Kiadó, 2001.
  • Prinz von Buchau, Daniel. Начало и возвышение Московии [Moszkóvia kezdetei és felemelkedése]. Fordította Iván Tyihomirov. Moszkva: A Moszkvai Egyetem mellett működő Orosz Történeti és Régiségtudományi Társaság, 1877.
  • Szolovjov, Szergej. История России с древнейших времён [Oroszország története a legrégibb időktől]. 6. kötet. Moszkva: Egyetemi Nyomda, 1887.
  • Tolsztoj, Alekszej Konsztantyinovics. „Князь Серебряный. Повесть времён Иоанна Грозного [Szerebrjanij herceg. Elbeszélés Rettenetes Iván korából].” Русский вестник [Orosz Hírmondó], 1862. augusztus–október.
  • Florja, Borisz. Иван Грозный [Rettenetes Iván]. Moszkva: Molodaja Gvargyija, 1999.
  • Schlichting, Albert. „Краткое сказание о характере и жестоком правлении московского тирана Васильевича [Rövid beszámoló Vasziljevics moszkvai zsarnok jelleméről és kegyetlen uralmáról].” In Новое известие о России времени Ивана Грозного [Új beszámoló Rettenetes Iván korának Oroszországáról]. Fordította A. I. Malein. Leningrád: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Kiadója, 1934.
  • Staden, Heinrich von. Записки о Московии [Feljegyzések Moszkóviáról]. 1. kötet, Публикация и перевод текста [A szöveg kiadása és fordítása]. Moszkva: Drevlehranyiliscse, 2008.

Kapcsolódó anyagok

Legfrissebb hírek

A VoteHub Mary Peltola győzelmét vetíti előre az alaszkai amerikai szenátusi választáson. A lányvécékről szóló reklámját transzellenesnek bírálták Hamtramck polgármestere lett Muhith Mahmood, aki megszavazta a szivárványzászlók kitiltását a michigani város zászlórúdjairól Marine Le Pen francia képviselő azt mondta, megváltozott a véleménye az azonos neműek házasságáról