»Az ifjak iránti szerelem a lányokra szállt át«: Cevdet pasa beszámolója Isztambul 19. század közepi szexuális kultúrájáról

II. Abdulhamid szultánnak írt feljegyzéseiben Ahmed Cevdet pasa, oszmán történész és államférfi megdöbbentő leírást hagyott hátra a tanzimat korszak Isztambuljáról. Elmondása szerint egyre kevesebb lett az olyan férfi, aki korábban nyíltan rajongott a szép ifjakért. A szerelmi figyelem a lányok felé fordult, a befolyásos méltóságok egyike pedig az „idegenek kifogásai” miatt titkolta az ifjak iránti vonzalmát.

Honnan származik az idézet

Ahmed Cevdet pasa a 19. század egyik oszmán értelmiségije volt. Történészként, jogtudósként és magas rangú tisztviselőként tevékenykedett a tanzimat – az Oszmán Birodalom átfogó állami reformjainak – korszakában. Cevdet pasa részt vett a birodalom irányításában, jogalkotással foglalkozott, és megírta annak történelmét.

Késői történelmi-emlékirati feljegyzéseit, a „Maruzat”-ot (Ma‘rûzât) kifejezetten II. Abdulhamid szultán számára készítette. A mű a tanzimat-reformok kihirdetésétől az 1876-os politikai megrázkódtatásokig tárgyalta az eseményeket.

A szerelmi szokások megváltozásáról szóló híres részlet a szöveg elején található. Néhány bekezdéssel korábban Cevdet pasa leírja a luxus növekedését, a palotabeli nők új szokásait, a krími háború (1853–1856) alatti gazdasági fellendülést, valamint az Isztambulban tartózkodó brit és francia katonákat. Ezután a beszámoló a város szexuális kultúrájára tér át.

Mit írt Cevdet pasa

A teljes részlet fordítása:

„Nőtt a nőket kedvelők száma, és csökkent az ifjú kedveseké. Lót népe mintha a föld alá süllyedt volna. A szerelem és vonzalom, amely Isztambulban ősidők óta ismert és megszokott volt az ifjak iránt, természetes módon a lányokra szállt át. A sétaterek Kağıthanéban, amelyek III. Ahmed szultán kora óta jöttek szokásba, még nagyobb népszerűségre tettek szert. Mind ott, mind a Beyazıt téren széles körben elterjedt a hintókból adott jelekkel történő szerelmi kommunikáció szokása. A legfőbb méltóságok között már nem maradtak olyanok, mint Kamil pasa és Ali pasa, valamint a környezetük, akik az ifjak iránti rajongásukról voltak híresek. Maga Ali pasa is, tartva az idegenek kifogásaitól, igyekezett titkolni az ifjak iránti vonzalmát.”

Egyetlen idézetben egyszerre több jelenség is megfigyelhető. Az első – a látható férfi homoerotikus kultúra visszaszorulása. A második – a férfiak nők iránti érdeklődésének növekedése mint a romantikus udvarlás tárgyai iránt. A harmadik – az udvarlás (flört) új formáinak megjelenése a városi környezetben. A negyedik – az idegenek tekintetének nyomása az oszmán elit viselkedésére.

Ezgi Sarıtaş történész az ilyen szövegeket az Oszmán Birodalom hosszú távú heteronormalizációs folyamatának – a modern norma kialakulásának – részeként vizsgálja, amikor a nemek elkülönülése a társadalmi életben érezhetően csökken, és a partner neme válik a szexualitás leírásának fő kritériumává.

Az idézet eredeti nyelven:

„Zen-dostlar çoğalup mahbûblar azaldı. Kavm-i Lût sanki yere batdı. İstanbul’da öteden berü delikanlılar için ma’ruf u mu’tâd olan aşk u alâka, hâl-i tabî’îsi üzre kızlara müntakil oldu. Sultan Ahmed-i Sâlis zamanından berü mu’tâd olan Kâğıdhâne seyri ziyâde rağbet buldu. Gerek orada, gerek Bâyezid meydânında arabalara işâretlerle mu’âşaka usulü hayli meydân aldı. Küberâ içinde gulâmpârelikle meşhur Kâmil ve Âlî Paşalar ile anlara mensûb olanlar kalmadı. Halbuki Âlî Paşa da ecânibin i’tirâzâtından ihtirâz ile gulâmpâreliğini ihfâya çalışurdu”.

A mahbûb szó jelentése „kedves” (szeretett személy). Az oszmán költészetben szép, szakálltalan ifjút jelölt. Cevdet pasa pontosítja a jelentést, amikor a delikanlılar-ról – azokról a fiatal férfiakról – beszél, akik felé Isztambulban ősidők óta irányult a „szerelem és vonzalom”.

A zen-dost kifejezés olyan férfit jelent, aki a nőkhöz vonzódik. A gulâmpâre szó az ifjak iránti szexuális vonzódásán keresztül jellemezte a férfit. A Kavm-i Lût („Lót népe”) kifejezés a vallási nyelvezetből származik, és az azonos nemű kapcsolatot létesítő férfiakra utal, mivel a Korán szerint Lót próféta Szodoma és Gomora lakóihoz küldetett, akiket romlott kapcsolataik miatt büntettek meg.

A leírt időszakban az Oszmán Birodalomban a befolyásos felnőtt férfiak házasságot köthettek nőkkel, gyermekeik születhettek, és ugyanakkor verseket írhattak ifjaknak, csodálhatták a férfiszépséget, szexuális partnereket kereshettek az ifjak között, és mindeközben megőrizhették társadalmi hírnevüket. A modern szexuális osztályozásra való áttérés Törökországban olyan történelmi folyamat volt, amely abban az időben az új társadalmi normák és az európai befolyás nyomására felgyorsult.

A krími háború és az idegenek tekintete

Az idézet és a krími háború közötti kapcsolat közvetlenül jelen van az eredeti forrásban. Cevdet pasa azt írja, hogy a háború alatt a francia és angol katonák tömegesen érkeztek Isztambulba, és úgy költötték az aranyat, mintha víz lenne. Ez az életmód megváltozásához vezetett: az emberek új szokásokat vettek fel, luxusban akartak élni, és részt vettek a szórakozás új világában.

Cevdet pasa ezt a nyomást a szexuális tiszteletreméltóság megváltozásával hozza összefüggésbe:

„Maga Ali pasa is, tartva az idegenek kifogásaitól, igyekezett titkolni az ifjak iránti vonzalmát.”

A korábban a környezet számára ismert viselkedés, amely egy magas rangú férfi hírnevének részét képezte, most titkolózást igényelt. Az idegenek tekintete az oszmán elit önkontrolljának tényezőjévé vált.

Dror Ze’evi történész a Producing Desire (A vágy termelése) című könyvében a nyílt szexuális diskurzus ilyen fokozatos eltűnését írja le a Közel-Keleten a 19. században. A civilizáltságról szóló európai elképzelések hozzájárultak a férfi szexualitás azon formáinak kiszorításához, amelyek korábban szabadon jelen voltak az irodalomban és a városi életben. A krími háború ebben a folyamatban erőteljes katalizátorként működött.

Lányok, hintók és az új városi romantika

Cevdet pasa nem csupán megállapítja a preferenciák megváltozásának tényét, hanem leírja azt is, hogyan kezdett kinézni az új fővárosi szerelem.

A lányokról szóló mondat után a történész megemlíti a Beyazıt teret és a Kağıthane sétatér-zónát. A 19. század közepén a gazdag családokból származó nők elkezdtek gyakrabban kimozdulni otthonról és a városba járni. A hintók divatja lehetővé tette számukra, hogy szem előtt legyenek, de megtartsák a tisztes távolságot.

Így született meg az udvarlás új rituáléja Isztambulban – a nyílt flörtölés és a jelek cseréje közvetlenül az utcákon. Az ifjak iránti korábbi figyelem átadta helyét az új, nyilvános romantikának. Az oszmán tisztviselő szemében a lányok megjelenése a sétatereken, a hintózás és a nemesség szexuális érdeklődésének megváltozása egyenrangú példái lettek annak, hogyan változik meg visszafordíthatatlanul a birodalom megszokott életmódja.