„Levendula hangok” – Stacey Copeland könyve a leszbikus rádió történetéről és a queer-feminista podcastingról
Az alulról szerveződő leszbikus rádiózás és a modern feminista audioprojektek kutatása.
2026 júliusában az amerikai University of Michigan Press egyetemi kiadó angol nyelven megjelentette Stacey Copeland médiakutató és audioproducer Lavender Sounds: From Lesbian Radio to Queer Feminist Soundwork („Levendula hangok: a leszbikus rádiótól a queer-feminista hangmunkáig”) című könyvét. A kiadvány a Eugene B. Power Fund támogatásával, nyílt hozzáféréssel (Open Access) jelent meg. Ez az első olyan nagyszabású, interdiszciplináris kutatás, amely nyomon követi az 1970–1980-as évek alulról szerveződő leszbikus rádióműsorai és a modern queer-feminista podcast kultúra közötti, fél évszázados folytonosságot Kanadában és az Egyesült Államokban.
Stacey Copeland a kommunikációs tudományok doktora (PhD), a hollandiai Groningeni Egyetem Média és Újságírás Központjának (Centre for Media and Journalism Studies) kulturális örökség és identitás adjunktusa. Aktívan ötvözi az akadémiai munkát az audiokészítés (hanggyártás) gyakorlatával: az Amplify Podcast Network kutatóhálózat társigazgatója, valamint a Film- és Médiakutató Társaság (Society for Cinema and Media Studies, SCMS) rádió- és audiomédia tanulmányozó csoportjának társelnöke. Copeland a Simon Fraser Egyetemen megvédett doktori disszertációját a radikális leszbikus rádiózás politikai fenomenológiájának szentelte, amely a jelen monográfia alapjául szolgált.
A kutatás középpontjában a „hangmunka” (soundwork) koncepciója áll – a hangfelvétel, a vágás, a műsorszórás és a kollektív zenehallgatás folyamatainak holisztikus összessége, amelyet a politikai ellenállás és a kulturális aktivizmus egy formájaként értelmeznek. A szerző állítása szerint a feminista és queer történetírás sokáig elsősorban a vizuális és nyomtatott forrásokra – röplapokra, magazinokra, szamizdatokra és plakátokra – összpontosított. Copeland a „feminista megtestesült hallgatáshoz” való visszatérést javasolja, a hangot nem egyszerűen akusztikus hullámként, hanem testi tapasztalatként vizsgálva, amely az aktivisták különböző generációit köti össze az éter időbeli zavarain keresztül.
A monográfia empirikus (tapasztalati) alapját a Leszbikus Szóbeli Tanúvallomások Archívumának (Archives of Lesbian Oral Testimony) gyűjteményei, valamint kanadai és amerikai független rádióállomások felvételei képezték. A szerző részletesen elemzi az úttörő műsorok történetét, különös tekintettel a vancouveri The Lesbian Show-ra, amely a CFRO-FM szövetkezeti rádióban futott az 1970-es évek végétől, a montreali Dykes on Mykes műsorra (CKUT-FM rádióállomás), valamint az amerikai Pacifica rádióhálózat projektjeire. A kriminalizáció és a cenzúra korszakában a rádióhullámok jelentették az egyetlen elérhető nyilvános felületet, amely áttörte sok nő társadalmi és földrajzi elszigeteltségét.
Copeland a „hallhatósági aktivizmus” (audibility activism) fogalmát – a marginalizált hangok társadalmi térben való jelenlétéért folytatott küzdelmet – és a hangbéli intimitást („csókok a zajon keresztül”) vizsgálja. A műsorvezetők intim hangvételének, a betelefonálásoknak és a stúdió háttérzajainak elemzésével a kutatónő bemutatja, hogy a rádió hogyan hozott létre érzelmi kötelékeket és biztonságos tereket (safe spaces) a hallgatók számára, akik kénytelenek voltak eltitkolni szexualitásukat a mindennapi életben.
A könyv záró fejezeteiben a szerző a történelmi rádióműsorokat veti össze a digitális podcasting modern gyakorlatával: a baráti beszélgetések formátumaival (chumcasts), a narratív dokumentum-audioprojektekkel és a hangművészettel. Copeland egy sor interjút készített az Egyesült Államok és Kanada vezető modern queer podcastereivel, vizsgálva a láthatóság, az algoritmikus cenzúra, és a független archívumok fenntartására irányuló láthatatlan munka problémáit a streaming (internetes műsorszórás) korszakában. A monográfia egyértelműen megmutatja, hogy a hang továbbra is az emancipáció és a szolidaritás erőteljes eszközeként szolgál.
