„Hogyan nyerjünk meg egy kultúrharcot” – Lisa Stulberg könyve a popkultúra és a sport szerepéről az LMBTQ+ jogok védelmében

2026 októberében a Chicagói Egyetemi Kiadó (University of Chicago Press) angol nyelven megjelentette Lisa M. Stulberg szociológus „Hogyan nyerjünk meg egy kultúrharcot: LMBTQ+ társadalmi változások a popkultúrán keresztül” (How to Win a Culture War: LGBTQ+ Social Change Through Pop Culture) című könyvét. A monográfia azt vizsgálja, hogyan készítette elő a terepet a szórakoztatóipar, a televízió, a zene és a profi sport az LMBTQ+ közösséghez való viszonyulás alapvető jogi és társadalmi változásaihoz az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben.

Lisa M. Stulberg amerikai szociológus, a nevelésszociológia egyetemi docense a New York-i Egyetem Steinhardt Kultúra, Oktatás és Humánfejlesztés Iskolájában (NYU Steinhardt). Szociológiából szerzett doktori (PhD) fokozatot a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben. Szakterülete az oktatásszociológia, a szociálpolitika és a polgárjogi mozgalmak története. Stulberg az „LMBTQ társadalmi mozgalmak” (LGBTQ Social Movements) című, a Polity kiadónál 2018-ban megjelent monográfia, valamint számos, az oktatási esélyegyenlőséggel foglalkozó tudományos mű szerzője.

A kutatás tizennégy évnyi tudományos munkán és több mint 170 mélyinterjún alapul, amelyeket forgatókönyvírókkal, producerekkel, rendezőkkel, színészekkel, zenészekkel, profi sportolókkal és közéleti személyiségekkel készítettek. A beszélgetőtársak között volt Eric McCormack, a Will és Grace szitkom főszereplője, Lea DeLaria, az Orange Is the New Black sorozat színésznője, Greg Louganis, négyszeres olimpiai bajnok műugró, a National Football League (NFL) egykori játékosai, valamint a profi jégkorongban játszó nyíltan meleg sportolókról szóló, 2025-ben bemutatott Heated Rivalry sorozat alkotói. A szerző a szóbeli beszámolókat szakszervezetek, médiacégek és sportszövetségek archív anyagaival egészíti ki.

Stulberg a kulturális aktivisták gyakorlatát a társadalmi változások hat, egymással összefüggő lépésébe vagy stratégiájába rendszerezi. Az első lépés a láthatóvá válás vágya („be visible”) és az, hogy a képernyőkön keresztül eljussanak a nézők otthonába, megtörve a több évtizedes csendet. A második az, hogy a hírességek a nyilvános platformokat használják („use your platform”) az egyenlőségről szóló közvetlen párbeszédre. A harmadik a munkahelyek megváltoztatása („change the workplace”), amely a belső támogató csoportok, az antidiszkriminációs szabályzatok és a védelmet nyújtó szakszervezeti normák létrehozásában nyilvánult meg a filmstúdiókban és a sportligákban.

A negyedik stratégiát a kutatónő úgy írja le, mint azt a kényszert, hogy minden várakozást felül kell múlni („overachieve”): a queer sportolók és művészek közül kikerülő úttörőknek túlzó követelményekkel kellett szembenézniük a kifogástalan szakmai tudás és hírnév terén. Az ötödik lépés a normává válás („become normal”), amikor az LMBTQ-karakterek és műsorvezetők a tömeges televíziózás, valamint a családi és sportműsorok természetes részévé válnak. Végül a hatodik lépés az identitás megőrzését követeli meg („stay queer”), ellenállva a queer-tapasztalat sterilizálásának, kiállva az összetett önazonosság joga mellett, és nem áldozva fel a radikális sokszínűséget a többség kényelméért.

A könyv a 20. század közepének cenzúrakódexeitől és a queer karakterek elvétve, sztereotip módon történő megjelenésétől a főműsoridős (prime-time) televíziózásig és a csapatsportokban történt előbújásokig (coming out) ívelő történelmi utat elemzi. Stulberg hangsúlyozza, hogy a kulturális transzformáció nem követte a bírósági győzelmeket, hanem sokszor évekkel megelőzte a törvényi reformokat, megteremtve az empátiát és az új társadalmi megértést. A modern politikai megosztottság és az LMBTQ-közösség jogai elleni törvényhozási támadási kísérletek kontextusában a szerző megmutatja, miért maradnak a kivívott kulturális pozíciók a polgári szabadságjogok védelmének kulcsfontosságú terepei.