„Ciszneműség: egy kategória dezorientációja” – Perry Zurn könyve a norma fogalmának genealógiájáról és a társadalmi nem (gender) határairól
A ciszneműség fogalmának kritikai története és genealógiája az 1990-es évek ellenkultúráitól napjainkig.
2026 júliusában a Duke University Press amerikai egyetemi kiadó angol nyelven megjelentette Perry Zurn filozófus könyvét, melynek címe Cisgender: Disorienting a Category („Ciszneműség: egy kategória dezorientációja”). A mű a Susan Stryker, Eliza Steinbock, Jian Neo Chen és Marquis Bey által szerkesztett ASTERISK: Gender, Trans-, and All That Comes After akadémiai sorozatban jelent meg. Ez a modern elmélet első átfogó genealógiai kutatása, amely részletesen rekonstruálja a „ciszneműség” (cisgender) fogalmának megjelenését, elterjedését és átalakulását – egy olyan kategóriáét, amelyet sokáig magától értetődő normaként kezeltek, és amely hátteret szolgáltatott a transzneműség meghatározásához.
Perry Zurn a washingtoni Amerikai Egyetem (American University) filozófia adjunktusa, transz-kutató és aktivista, szakterülete a társadalom- és politikai filozófia, az episztemológia (ismeretelmélet) és a transz-tanulmányok. Korábban a How We Make Each Other: Trans Life at the Edge of the University című könyvében a transz-közösség kollektív szolidaritását kutatta az akadémiai intézményekben, valamint a Curiosity and Power és a Curious Minds című műveiben a megismerés mechanizmusait elemezte. Új kutatásában Zurn a foucault-i genealógiát ötvözi az archívumi kutatásokkal és a személyes reflexióval, hogy megingassa a cisz- és transz-tapasztalat közötti megszokott dichotómiát (kettősséget).
A könyv kiindulópontja az általánosan elfogadott definíció kritikai felülvizsgálata: cisznemű embernek általában azt nevezik, akinek a születéskor kijelölt neme megegyezik a nemi (gender) identitásával és önképével, ráadásul ezt a folyamatot könnyűnek és konfliktusmentesnek gondolják. Zurn bebizonyítja, hogy a belső feszültségek hiányának mítosza elfedi a testiség és a társadalmi elvárások összehangolásának összetett és ellentmondásokkal teli munkáját, amellyel minden ember szembesül. A transz-szamizdatok (földalatti kiadványok) feltáratlan archívumaihoz, az 1990-es évek elejének Usenet hálózati konferenciáihoz és a mozgalom úttörőinek beszámolóihoz nyúlva a szerző helyreállítja a kifejezés alternatív történetét: a Radical Faeries és a queer-punk szubkultúráktól kezdve Volkmar Sigusch német szexológusig, valamint Emi Koyama és Julia Serano korai elméleti szövegeiig.
A szerző részletesen nyomon követi a kifejezés útját a marginális aktivista közösségekből az intézményes főáramlatba, az akadémiai szótárakba és a társadalmi vitákba. A monográfia elemzi a „cisznemű privilégiumok” (cisgender privileges) koncepciójának kialakulását és ennek a legitimációnak a velejáró elméleti költségeit. Zurn megmutatja, hogyan formálódott a cisznormativitás történelmileg elválaszthatatlanul a gyarmati erőszaktól és az európai bináris gendermátrix (nemi mátrix) bevezetésétől, hogyan konstruálták a „ciszneműség” normáját a faji fehérség és a polgári rend kategóriáin keresztül, és miért kérdőjelezi meg a testi és mentális normativitás puszta ötletét a modern fogyatékosságtudomány (crip elmélet).
Elemezve azokat a feltételeket, amelyek mellett a „cisz” koncepció sikeresen működik a genderhegemónia (nemi hegemónia) leleplezésében, és azokat a helyzeteket, ahol az elméleti gondolkodást az új, hamis binaritások zsákutcájába vezeti, Perry Zurn azt javasolja, hogy tegyük ezt a kategóriát nyitottá, rugalmassá és paradoxxá. A könyv alapvető mértékben hozzájárul a queer elmélethez és a fogalomtörténethez, demonstrálva, hogy a norma újraértelmezése hogyan változtatja meg a transzneműek felszabadításának és a testi szabadságának megértését a modern társadalomban.
